A gyerekszoba sarkában egy hintaló hevert. Sok éven át kedvenc játéka volt a gyerekeknek és bizony elhasználódott, alaposan tönkrement. Kopott barna bőrén számos lyuk tátongott, farkát is jól megtépték a gyerekek.
Egy napon új plüss nyuszit kapott a gyerekszoba. Meglátta a hintalovat a sarokban és így szólt: Hogy nézel ki? Ki bánt így el veled? A gyerekek - felelte a hintaló ¬ állandóan játszottak velem. És nem tiltakoztál ellene? - kérdezte a nyuszi - milyen gyönyörű lehettél valamikor, de most! Egyáltalán nem az a lényeges, milyenek voltunk valamikor. Egy a fontos, mennyire használunk másoknak, mennyire merjük szétajándékozni önmagunkat! Ezáltal válunk igazán önmagunkká! - vágott szavába a ló. Nem okozott ez neked fájdalmat? - faggatta a nyuszi. A hintaló bólintott. Néha bizony nagy fájdalmat jelentett. De gondold csak meg: mindegyikünk mások javára született a világra! Az a feladatunk, hogy a mások hasznára legyünk és merjenek a gyerekek játsszanak velünk! És mondd, valóban elégedett vagy? - kérdezte tovább a nyuszi, de a hintaló már nem felelt, csak csendesen mosolygott magában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése