A kalifa halálos betegen feküdt selyempárnái között. Országa orvosai körülállták, és egyetértettek abban, hogy csak egy dolog hozhatna gyógyulást a kalifa számára: ha egy boldog ember ingét tennék a feje alá. A küldöncök szétrajzottak, és minden várost, minden falut átkutattak egy boldog ember után. De bárkit kérdeztek, boldogság helyet mindenki csak gondról és bánatról számolt be. Végül a küldöncök egy pásztorra leltek, aki nevetve és énekelve őrizte a nyájat. Megkérdeztél tőle, hogy boldog-e. Nem tudom elképzelni, hogy nálam bárki is boldogabb lenne - válaszolta a pásztor kacagva. Akkor add oda az inged - mondták neki a küldöncök. De a pásztor azt mondta: Nincs ingem.
Ez a nyomorúságos hír, hogy az egyetlen boldog embernek, akit a küldöncök találtak, egy inge sincs, elgondolkoztatta a kalifát. Három napra és három éjjelre visszahúzódott magányába. A negyedik napon elosztogatta selyempárnáit és drágaköveit a nép között, és a legenda szerint ettől a perctől fogva ismét egészséges és boldog lett.
(Nossrat Peseschkianz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése