Egy szegény ember a nyomor mélyén tengődött. Tisztelte Szent Miklóst és hozzá fohászkodott, segítsen rajta. Miklós lejött a földre és segíteni akart. Felkereste otthonában a szerencsétlen embert és rögtön látta, hogy igazat mondott.
- Mutatóujját az udvaron heverő kődarabra szegezte és az azonnal arannyá változott.
- Fogadd el ezt a nagy arany darabot! – mondta az égi vendég.
- A koldus mélyen meghajolt és kijelentette:
- Nem fogadom el.
A szent ember elégedettségét fejezte ki, hogy a szegény ember ilyen igénytelen és így szólt:
- Drága gyermekem, örömömre szolgál magatartásod, mert látom, hogy a tökéletesség útján haladsz.
- Ez nem így van – válaszolta a koldus. Amire tényleg szükségem lenne, az a te ujjad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése