"A kedvesem, íme, itt jön! Ugrál a hegyeken át és szökell a dombokon át! Olyan a kedvesem, mint a gazella, a fiatal szarvashoz hasonló. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át. Aztán így szól hozzám a kedvesem: Kelj föl, barátnőm, jöjj, galambom, szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön. Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők és jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod." Én 2,8-14
Vágyódás az Isten után. A szerelmes szenved, míg vágya, szerelme be nem teljesedik. És igy vágyódik az ember is az Isten után. Isten szeret bennünket, szerelmes az emberbe, jobban mint a szerelmes a szerelmébe. Hisz az Isteni szeretet, szerelem nem kopik el, nem lesz soha gyengébb, nem fakul el. A mi szeretetünk, oly sokszor megfakul, megkopik. Oly hamar láng csak pislákol és oly sokszor ki is alszik. Halljuk meg " A kedvesem, íme, itt jön!" Legyünk szerelmesek az Istenbe és így leszünk igazán szerelmes , boldog emberek. Már csak pár nap és igazi Szerelmünk megérkezik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése