"Bármely képről elmondható, hogy mihelyt az ember útjára bocsátja, az önálló életre kelt. Szerintem a nézőnek nem feladata, hogy a fotós szándékát kutassa egy kép befogadása során. Jobban jár, ha kizárólag önmaga számára értelmezi. Fölösleges megpróbálnia belebújni a fotós bőrébe, nem fog sikerülni. Ha mégis megpróbálja, és még valamiféle 'eredményre' is fog jutni, nem lesz része igazi katarzisban, ellenben nagy esélye van arra, hogy hiányérzet marad benne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a néző feltétlenül másképpen kell, hogy értelmezze a képet, mint ami a fotós értelmezése, de a saját értelmezését nem szabad alárendelnie semmiféle más értelmezésnek sem (beleértve a fotóst is)!"
2011. február 16., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Új kezdés...
Elég rég írtam itt a blogocska félébe, de legbelül érzek késztetést, hogy írjak. 😊 Megszületünk És nem véletlenül. Igen nem véletlenül sz...
-
Tudd meg Jézus, valami szépet akartam volna tenni érted, tündökölni, ahogy kívánod, meghódítani a világot. Tudd meg Jézus, csalódtam ben...
-
2017-11-17 32. évközi hét péntek És hol lesz a holttest? Ott ahol ragaszkodás van a földi dolgokhoz, ott ahol istenítik a rozsdásodó, m...
-
A II. világháború egy elesett katonájánál találták ezt a papírtöredéket. Uram, te tudod, hogy gyermekkoromtól fogva azt mondták nekem, h...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése