Egy fiatal felhőcske (de hát mindenki nagyon jól tudja, hogy a felhők élete rövid és mozgalmas) először nyargalászott fenn a magasban, az égben, néhány igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában. És midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták: Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá.
- Mit művelsz? Hová mész? – vicsorgott vissza rá a szél.
A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük.
Egyikük rámosolygott. – Szia – mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva.
- Szia. Az én nevem Felhő – mutatkozott be a felhő.
- Az enyém meg Dűne – hangzott a válasz.
- Hogy megy a dolgod ott lenn?
- Mendegél… Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És a tiéd?
- Nap és szél … nagy vágták az égen.
- Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.
- Sajnálod?
- Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék.
- Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.
A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta:
- Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?
- Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok – mosolygott a felhő.
- Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, menyire jótékony az eső.
Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy „fű” és „virágok”.
- Ó, igen, ismerem őket.
- Valószínűleg én nem fogom megismerni őket soha – fejezte be szavait a dűne.
A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt:
- Tulajdonképpen én is rád hullajthatnám az esőmet…
- De akkor meghalsz….
- Te pedig kivirulsz – szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony esővé.
Másnap a kis dűne csupa virág volt.
Mi is idéző jelbe felhők és dűnék vagyunk és egymás mellet sokszor elrohanunk, egyes embertársakat lenézzük pedig ha szóba állnák velük akkor ők is vagy éppen mi is kivirágozhatnánk...........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése