Az emberek minden év februárjának idusán hatalmas virágcsokrokkal és más színes ajándéktárgyakkal rohangálnak az utcákon, hogy meglepjék szeretteiket Szent Valentin napja alkalmából. De kicsoda valójában ez a titokzatos szent, és miért ünnepelünk a neve napján?
A Valentin nap története sűrű homályba burkolózik, így aligha akad olyan valaki, aki pontosan ismerné az ünnep eredetét – mindössze annyi biztos, hogy a keresztény és ókori római tradíciókhoz egyaránt van valami köze.
A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek az istenhez, hogy megvédje nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére.
Az ünnep éjjelén a fiatal nők egy kerámia korsóban gyűjtötték össze a nevüket tartalmazó cédulákat. A férfiak pedig húztak egy-egy nevet, és az ily módon kiválasztott hölggyel az ünnepség és a táncok
idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.
A katolikus egyház jelenleg három különböző szentet ismer Valentin, illetve Valentinus néven - mindegyikük mártírhalált halt. Az egyik legenda szerint Valentin a harmadik században papként szolgált
egy római templomban. Abban az időben élt, amikor második Claudius császár rájött arra, hogy az egyedülálló férfiak sokkal jobb katonák, mint akik feleséggel és családdal rendelkeznek, ezért betiltotta a házasságkötést. Valentin felismerte a császári rendelkezés igazságtalanságát, és titokban továbbra is összeadott fiatal párokat. Amikor Claudius tudomást szerzett Valentin tevékenységéről, halálra ítélte az áruló papot.
Egy másik történet szerint Valentinnak azért kellett meghalnia, mert keresztény rabokat szöktetett ki a római börtönökből, ahol gyakorta verték és kínozták őket.
Nem derül ki az, hogy melyik Valentin küldte el állítólag saját maga az első Valentin napi üdvözlőkártyát. Miután valami oknál fogva bebörtönözték, szerelmes lett egy fiatal lányba – valószínűleg a börtönőr lányába -, aki gyakran meglátogatta őt a fogságában. Halála előtt állítólag írt egy levelet, amelyet így írt alá: a te Valentinodtól. Ezt a kifejezést még ma is használják a Valentin napi üdvözlőlapokon.
Bár ezek a legendák meglehetősen homályosak, a történetek egyértelműen egy szimpatikus, hősi és legfőképpen romantikus figuraként ábrázolják Valentint, így érthető, hogy a középkorban ő volt Anglia és Franciaország területén az egyik legnépszerűbb szent.
A Valentin nap története sűrű homályba burkolózik, így aligha akad olyan valaki, aki pontosan ismerné az ünnep eredetét – mindössze annyi biztos, hogy a keresztény és ókori római tradíciókhoz egyaránt van valami köze.
A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek az istenhez, hogy megvédje nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére.
Az ünnep éjjelén a fiatal nők egy kerámia korsóban gyűjtötték össze a nevüket tartalmazó cédulákat. A férfiak pedig húztak egy-egy nevet, és az ily módon kiválasztott hölggyel az ünnepség és a táncok
idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.
A katolikus egyház jelenleg három különböző szentet ismer Valentin, illetve Valentinus néven - mindegyikük mártírhalált halt. Az egyik legenda szerint Valentin a harmadik században papként szolgált
egy római templomban. Abban az időben élt, amikor második Claudius császár rájött arra, hogy az egyedülálló férfiak sokkal jobb katonák, mint akik feleséggel és családdal rendelkeznek, ezért betiltotta a házasságkötést. Valentin felismerte a császári rendelkezés igazságtalanságát, és titokban továbbra is összeadott fiatal párokat. Amikor Claudius tudomást szerzett Valentin tevékenységéről, halálra ítélte az áruló papot.
Egy másik történet szerint Valentinnak azért kellett meghalnia, mert keresztény rabokat szöktetett ki a római börtönökből, ahol gyakorta verték és kínozták őket.
Nem derül ki az, hogy melyik Valentin küldte el állítólag saját maga az első Valentin napi üdvözlőkártyát. Miután valami oknál fogva bebörtönözték, szerelmes lett egy fiatal lányba – valószínűleg a börtönőr lányába -, aki gyakran meglátogatta őt a fogságában. Halála előtt állítólag írt egy levelet, amelyet így írt alá: a te Valentinodtól. Ezt a kifejezést még ma is használják a Valentin napi üdvözlőlapokon.
Bár ezek a legendák meglehetősen homályosak, a történetek egyértelműen egy szimpatikus, hősi és legfőképpen romantikus figuraként ábrázolják Valentint, így érthető, hogy a középkorban ő volt Anglia és Franciaország területén az egyik legnépszerűbb szent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése