Az igazi művész...

Csak a kontár készít tudatosan és szándékosan remekművet. Az igazi művész halhatatlant alkot akkor is, mikor alkalmi munkát rendelnek nála...
Márai Sándor

Szomorú pillanatok....

A legtöbb ember azt szeretné, ha napocska mindig sütne,de arról megfeledkeznek ha nem lenének borús, esős idők akkor környezetük sivataggá válna, hisz a nap mindent kiszárítana és így minden elpusztulna. Életünkbe ezért néha kellenek a szomorú pillanatok is, nehogy a sok örömtelibe elszálljunk a valóságtól.

Búcsúzni az ifjúságtól....

Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani. (...) Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! (...) Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület. Márai Sándor

A lélek.......

Ha emberi szeretettel szeretünk, a szeretetből könnyen átcsapunk a gyűlöletbe; de az isteni szeretet nem változhat meg. Semmi sem olthatja ki, még a halál sem. Ez a lélek lényege.

Lev Tolsztoj

Szeretetből megtenni valamit...

"Szeretetből megtenni  valamit valakinek vagy valakiknek, a leghidegebb szívet is megmelegíti, és a legnagyobb különbségeket is enyhíti.
.....
Gyakran hallom a házastársi tanácsadóban, hogy nincs értelme együtt maradni csupán a gyermekek iránti szeretetből, de aki így beszél, az valójában nem a gyermekekre gondol, hanem magára.
.....
Mert a szülőknek felelőssége, hogy gyermekeik javát szolgálják, és a válás semmiképpen sem válik a gyermekek javára, ellenkezőleg, soha sem múlik el rossz következmények nélkül. Ez tehát felelősségünk mérlegelése - gyakran könnyelmű és önző indítékok alapján-, s aki e mérlegelés során nagyobb hangsúlyt fektet a felelősségre, biztosan nem jár téves úton. A szülőknek, akik "csak a gyermekek iránti szeretetből" maradnak együtt, el kellene felejteniük a "csak" szót, és ismét lenne erős alapjuk, amelyre közös életüket építhetik."

Elisabeth Lukas

Szeretem. Miért?

Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni a kérdésre. Így feleltem: szeretem... másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit előtte... Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna kígyók és Luciferek között, nagyon régen, a Paradicsomban.

Márai Sándor

A kapott szeretett...

"Nem csupán a kapott szeretet dönt, hanem az is, amelyet másnak adunk; e két szeretet összege világítja és aranyozza be életünk. Aki tehát kevés szeretetet kapott, pótolhatja az általa adott szeretettel."

Elisabeth Lukas

Liebe...

Man kann ohne Liebe Holz hacken, Ziegel formen, Eisen schmeiden. Aber man kann nicht ohne Liebe mit Menschen umgehen. Leo N. Tolstoi

Megváltoztatni...

"Mindenki arra gondol, hogy megváltoztatja a világot, de arra senki sem gondol, hogy magát változtassa meg." Lev Tolsztoj

Ellenfeleink....

Ellenfeleinket soha nem lehet meggyőzni, kik és mifélék vagyunk - eredményesebb nagy következetességgel megvárni a pillanatot, amikor ellenfeleinkről kiderül, ki és mifélék ők a valóságban. Márai Sándor

Mi a Szépség?

Mi a Szépség? Honnan jön, mit találunk rajta? Szép egy kéz? Egy nézés? Egy mozdulat? Túl az egészen, messzi mögötte érzek valamit. Valami végtelen jót és nyugodalmasat. Mi van rajtam szép? Semmi. Szép csak az lehet, (...) aki jóban van a világgal

Márai Sándor

Szabadság

“Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.
Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?” (Seneca)

Tanulj a múltból....

“Tanulj a múltból. Ne érj úgy életed végére, hogy azt érezd, nem is éltél igazán. Sokan, amikor elérnek arra a pontra, hogy el kell hagyniuk a földi világot, utoljára még meglátják az örömet és szépséget, amely csak azért nem lehetett az övék, mert féltek élni.” (Clearwater)

Ha bölcs vagy...

“A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed.” (Benjamin Franklin)

Remélni...

„Az emberek azt hiszik, hogy remélni könnyű; de csak azok remélnek, akiknek volt bátorságuk ahhoz, hogy elveszítsék a reményüket azokban az illúziókban és hazugságokban, amelyekben egykor biztonságot találtak.” Georges Bernanos

Reggeli ima

Mennyei Atyám!

Hálát adok neked az egészséges pihenésért,

amellyel megajándékoztál.

Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd!

Ezen a napon úgy akarok

járni-kelni, mint te:

mindenütt jót akarok cselekedni.

Minden embert, aki csak találkozik velem,

úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám.

Ő a testvért lássa bennem,

az én szavaimból és tetteimből pedig

a krisztusi szeretet sugározzék reá.

Senki se távozzék tőlem anélkül,

hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.

Add, hogy magamat elfelejtsem,

és bele tudjam magam élni

mások helyzetébe.

Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat,

és ne legyen barátságtalan vagy sértő.

Add, hogy mindig megnyerő

modorú legyek,

és éljen bennem szikrányi humor,

hiszen erre oly nagy szükség van

a szomorú világban.

Végül add meg,

hogy mindenkit legalább parányit

közelebb vezessek

Szent Fiadhoz a Szűzanya által.

XXIII János

Bolgogság

“A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed.” (Benjamin Franklin)

Életművészet

“Elfogadni tudni a boldog napokat,

de az örömteleneket is.

Sem kicsordulni, sem elsivárulni.

Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.

Sem szónokolni, sem elnémulni.

Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.

Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -

sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.

Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.

Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.

Az úton járni, majd végigmenni,

a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.

Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

(Tatiosz)

Pesszimista és optimista .....

“Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.
A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.
– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát.
A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, hallhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy az a videójáték mindjárt összetörik… Ezeket utálom… Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is…
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgysem csapnak be! – kuncogott. – Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!”
(ismeretlen szerző)

Steve Jobs

Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek a diplomaosztó ünnepségeteken, a világ egyik legjobb egyetemén. Én sosem szereztem diplomát. Az igazat megvallva életemben most vagyok a legközelebb egy diplomaosztóhoz. Ma három történetet szeretnék elmesélni az életemből. Ennyi. Semmi különös. Csak három sztori.

Az első történet a pontok egymáshoz kapcsolódásáról szól.

A Reed főiskolát hat hónap után hagytam abba, de utána másfél évig maradtam, mielőtt otthagytam volna. Hogy miért maradtam ki?

A születésem előtt kezdődött. A biológiai anyám egy fiatal főiskolás lány volt, férj nélkül. Úgy döntött, örökbe ad. Úgy érezte, diplomásoknak kell örökbe fogadnia engem. Már minden elő volt készítve ahhoz, hogy születésemkor egy ügyvéd házaspár adoptáljon. Attól eltekintve, hogy amikor én feltűntem, ők úgy döntöttek, mégis inkább egy kislányt szeretnének. A szüleimet, akik várólistán voltak, az éjszaka közepén felhívták, és azt kérdezték: Van egy nem várt kisfiúnk, kérik? Mire ők rávágták: persze. A biológiai anyám azonban rájött, hogy az anyám sohasem diplomázott le, és az apám pedig még csak le sem érettségizett. Ezért megtagadta az örökbefogadásról szóló utolsó iratok aláírását. Csak pár hónappal később egyezett bele, amikor a szüleim megígérték, hogy főiskolára fognak járatni.

Így kezdődőtt az életem.

És 17 évvel később főiskolára mentem. Csakhogy naivan majdnem olyan drága főiskolát választottam, mint a Stanford, és a munkásosztálybeli szüleim összes spórolt pénze az én taníttatásomra ment el. Hat hónap után már nem láttam úgy, hogy megérné. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az életemmel és a főiskola sem segített abban, hogy ezt kitaláljam. És ott álltam úgy, hogy elköltöttem a szüleim egész életében összespórolt minden pénzét. Ezért úgy döntöttem, hogy kimaradok és bíztam benne, hogy majd minden rendben lesz. Akkor ez eléggé ijesztőnek látszott, de visszatekintve életem egyik legjobb döntése volt. Attól a perctől kezdve, hogy kiléptem, nem kellett foglalkoznom olyasmivel, ami nem érdekelt, de kötelező és elkezdhettem sokkal érdekesebb dolgokat csinálni.

Egyálalán nem volt leányálom. Mivel nem volt kollégiumi szobám, a barátaim szobáiban aludtam a földön. Ötcentes kólásüvegeket váltottam vissza, és a betétdíjból vettem ennivalót. Minden vasárnap este hét mérföldet gyalogoltam a városon át, hogy heti egyszer rendes ételt egyek a Hare Krisna templomban. Imádtam. Sok dolog, amibe belebotlottam kíváncsiságomat és ösztöneimet követve, később megfizethetetlen értéknek bizonyult. Hadd említsek egy példát.

Abban az időben a Reed főiskola kínálta talán a legjobb kalligráfia oktatást az országban. Az egész campus mindenhol gyönyörű, kézzel készített, kalligrafikus poszterekkel, címkékkel, rajzokkal volt tele. Mivel kimaradtam, és nem kellett foglalkoznom a normál tárgyakkal, úgy döntöttem, hogy felveszem a kalligráfia tárgyat és megtanulom, hogy kell ezt csinálni. Tanultam a serif és a sans-serif betűtípusokról, a különböző betűkombinációk között használható különböző betűközökről és mindarról, hogy mi teszi a tipográfiát igazán nagyszerűvé. Csodálatos volt és történelmi, művészien megalkotott és a tudomány által nem értelmezhető módon – magával ragadónak találtam.

Reményem sem volt arra, hogy ennek valaha hasznát veszem még az életemben, de tíz évvel később, az első Macintosh computer tervezése során ez a tudás visszaköszönt. Mindezt beleterveztük a Macbe. Ez volt az első gyönyörű tipográfiával készült számítógép. Ha nem veszem fel ezt az egy tárgyat akkor, a Mac talán sosem kap sok-sok proporcionális fontot. És mivel a Windows a Macről másolódott, talán a személyi számítógépekre sosem jut el mindez. Ha nem esek ki, sosem veszem fel ezt a tárgyat, és a személyi számítógépeknek talán nem lennének meg a napjainkban ismert csodás tipográfiai képességeik. Természetesen lehetetlen volt főiskolás koromban a pontok ilyen kapcsolatát látni. De a kapcsolat nagyon tisztán látszik tíz év távlatából.

Még egyszer, nem tudod egymáshoz kapcsolni a pontokat, milyen lesz a jövő. A kapcsolatok csak a múltból visszanézve látszanak. Bíznod kell abban, hogy a pontok valahogy összekapcsolódnak majd a jövődben. Valamiben bíznod kell: Isten, sors, élet, karma, akármi. Mert ha bízol abban, hogy a pontok összekapcsolódnak majd, az magabiztossá tesz, és képes leszel hallgatni a szívedre, még akkor is ha ez letérít a jól kitaposott útról. És ez az igazi különbség.

A második történetem a szeretetről és veszteségről szól.

Szerencsés voltam. Korán rájöttem, mit szeretek csinálni. Húszéves voltam, amikor Woz és én elindítottuk az Apple-t a szüleim garázsában. Keményen dolgoztunk – tíz év alatt az Apple egy kétszemélyes garázscégből kétmillárd dolláros, 4000 alkalmazottat foglalkoztató céggé nőtte ki magát. Kiadtuk a legjobb termékünket, egy Macintosht, és harmincéves lettem. Ekkor kirúgtak. Hogyan rúghatnak ki egy cégtől, melyet te alapítottál? Nos, ahogy az Apple nőtt, mi felvettünk valakit, akiről én úgy gondoltam, nagyon tehetséges, és velem építi majd a céget. Az első évben a dolgok jól alakultak. De ezután egyre különbözőképpen láttuk a jövőt, és végül összekülönböztünk. Amikor ez megtörtént, az igazgatótanács neki adott igazat. Így harmincévesen lapátra tettek. Egész felnőtt életemet erre tettem fel, és semmi nem maradt. Lehangoló volt.

Pár hónapig fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Úgy éreztem, hogy hagytam, hogy az előző generáció lerombolja a vállalkozást – miközben leengedtem a karmesteri pálcát, ők lehagytak engem. Találkoztam David Packarddal és Bob Noyce-szal, megpróbáltam bocsánatot kérni tőlük, hogy így elrontottam mindent. Nyilvánosan óriásit buktam, legszívesebben otthagytam volna a Szilícium-völgyet. De aztán lassan kikristályosodott valami bennem: még mindig imádom, amit csinálok. Az Apple-nél történtek nem változtattak ezen. Visszautasítottak, de még mindig szerelmes voltam. Ezért elhatároztam, hogy újrakezdem.

Akkor még nem láttam – de az, hogy kirúgtak az Apple-től, a lehető legjobb dolog, ami velem valaha történhetett. A sikeresség súlyát felváltotta az újrakezdés öröme – kevéssé biztosnak lenni újra mindenben. Felszabadított, életem legkreatívabb periódusa kezdődött.

Az elkövetkező öt évben megalapítottam a NEXT-et és a PIXAR-t, és beleszerettem abba a csodálatos nőbe, aki később a feleségem lett. A PIXAR-ral elkészítettük a világ első computer-aminációs filmjét, a Toy Storyt, és mára ez a világ legsikeresebb animációs studiója. Furcsa fordulat, hogy amikor az Apple megvásárolta a NEXT-et, én így visszatértem az Apple-hez, és az a technológia az alapja az Apple mai reneszánszának, amit a NEXT-nél kifejlesztettünk. Laurene-nel csodálatos családunk van.

Nyilván mindez nem történik meg, ha nem rúgnak ki az Apple-től. Rettenetes íze volt az orvosságnak, de a páciensnek szüksége volt rá, úgy hiszem. Az élet néha fejbe vág egy téglával, de ne veszítsd el a hited. Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen dolog, ami hajtott, az a munkám szeretete. Meg kell találnod azt, amit szeretsz, és ez ugyanúgy igaz a munkádra, mint a szeretteidre. A munkád az életed nagy részét kitölti, s csak úgy lehetsz elégedett, ha tudod, hogy amit csinálsz, az nagyszerű. De csak úgy tudsz nagyszerű munkát végezni, ha szereted azt, amit csinálsz. Ha nem találtál még rá, keress tovább, és ne állapodj meg. A szíved majd megsúgja, ha megtaláltad, amit keresel. S mint minden nagyszerű kapcsolat, az idővel ez is egyre jobb és jobb lesz majd. Szóval keress. Ne állj meg.

A harmadik történetem a halálról szól.

17 éves koromban olvastam egy idézetet, ami valahogy így hangzott: "Ha minden napot úgy élsz meg, mintha az az utolsó lenne, egy napon garantáltan igazad lesz." Mély nyomot hagyott bennem. És azóta az elmúlt 30 évben a tükörbe nézve reggelente azt kérdezem magamtól: Ha ma lenne az életem utolsó napja, azt csinálnám, ami ma csinálni akarok? És amint a válasz egyre többször lett "nem", tudtam, hogy valamin változtatnom kell.

A legfontosabb eszköz, ami segít nagy válaszutak előtt döntéseket hozni, ha emlékszünk arra, hogy nemsokára mind meghalunk. Mert majdnem minden, minden külső elvárás, minden büszkeség, félelem, kínos helyzet vagy kudarc, ez mind eltörpül a halállal szemben. Csak az marad, ami igazán fontos. Ha észben tartod, hogy meg fogsz halni, elkerülheted a csapdát, miszerint lenne vesztenivalód. Már mezítelen vagy. Semmi okod rá, hogy ne kövesd, amit a szíved diktál.

Úgy egy éve rákot diagnosztizáltak nálam. A reggel 7:30-kor elvégzett vizsgálat egy tumort mutatott ki a hasnyálmirigyemben. Azt se tudtam, mi az a hasnyálmirigy. Az orvosok azt mondták, ez nagy valószínűséggel gyógyíthatatlan és nem élek tovább 3-6 hónapnál. Az orvosom azt javasolta, menjek haza és rendezzem a dolgaimat. Ez az orvosi megfogalmazása annak, hogy készüljek fel a halálra. Azt jelenti, hogy megpróbálod elmondani a gyermekeidnek, amit az elkövetkező tíz évben akartál, pár hónap alatt. Be kell fejezned mindent, megkönnyíteni a családod dolgát, amennyire csak lehet. El kell köszönnöd.

Egész nap a diagnózis járt a fejembe. Még aznap este elvégeztek egy biopsziát, levezettek egy endoszkópot a torkomon át a gyomron át a beleimbe, hogy egy tűvel sejtmintát vehessenek a rákos sejtekből. Le voltam szedálva, de a nejem aki ott volt, elmesélte, hogy amint megpillantották a sejteket a mikroszkóp alatt, az orvosok sírva fakadtak, mert kiderült, hogy a hasnyálmirigyrák egy nagyon ritka fajtájával van dolguk, mely műtéti úton gyógyítható. Megműtöttek és már jól vagyok.

Ekkor voltam a legközelebb a halálhoz, és remélem ez így marad még pár évtizeden át. Átélve mindezt, biztosabban beszélhetek róla, mint amikor a halál egy használható, de csupán elméleti koncepció volt.

Senki nem akar meghalni. még azok sem, akik a mennyországba akarnak jutni, ők sem akarnak meghalni, csak hogy odaérjenek. Mégis, a halál olyan úti cél, ahová mindannyian eljutunk. Ezt senki sem kerülheti el. Ez úgy van, ahogy lenni kell: mert a halál nagy valószínűséggel az élet legjobb találmánya. Ő az élet változás ügynöke: eltakarítja a régi dolgokat, hogy utat adjon az újak születésének. Jelenleg az újak Ti vagytok. De egy napon, nem túl sokára, Ti lesztek az öregek, akiket el kell takarítani. Elnézést, ha túl drámai vagyok, de ez az igazság.

Az ti időtök is véges, szóval ne vesztegessétek arra, hogy valaki másnak az életét élitek. Ne essetek a dogmák csapdájába, ne hagyjátok, hogy mások gondolkodásmódja irányítsa az életeteket. Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat. És a legfontosabb: legyen meg a bátorságotok a szívetekre hallgatni és a megérzéseiteket követni. Ezek már tudják, mi akarsz lenni valójában. Minden egyéb másodlagos.

Mikor fiatal voltam, volt egy csodás kiadvány, "Az egész Föld katalógusa" volt a címe. A generációm egyik bibliájának számított. Egy Stewart Brand nevű fickó készítette, nem messze innen, Menlo Parkban, és művészi érzékével életre keltette. Ez még a hatvanas években történt, a személyi számítógépek és a kiadványszerkesztés előtti időkben, így az egész kiadvány írógépek, olló és Polaroid kamerák segítségével készült. Egyfajta Google volt ez papír formában, 35 évvel azelőtt, hogy a Google létrejött. Idealista volt, megrakva ügyes eszközökkel, és nagyszerű elképzelésekkel.

Stewart és csapata több kiadást jelentetett meg a The Whole Earth Catalogból, majd végül kiadták az utolsó változatot. A hetvenes évek közepén történt, én ekkor veletek egykorú voltam. Az utolsó szám hátoldalán egy kora hajnali vidéki útról készült fotó volt, olyan, amit országúti stoppoláskor lát az ember, ha kalandvágyó. Alatta pedig ezek a szavak: "Maradj éhes, maradj bolond!". Ez volt az ő búcsúzó üzenetük, amivel kiszálltak: "Maradj éhes, maradj bolond!" Mindig ezt kívántam magamnak. És most ezt kívánom nektek, frissen végzetteknek, akik valami újba vágnak.

Maradj éhes, maradj bolond!

Köszönöm mindannyiatoknak!

Élj.....

„Élj úgy, mintha már másodszor élnél, és mintha először ugyanolyan helytelenül cselekedtél volna, ahogy most akarsz cselekedni” Viktor E. Frankl

NAPHIMNUSZ

Szent Ferenc:

NAPHIMNUSZ

Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Minden Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.
Dicsérjen s áldjon, én Uram
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk, a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képmása.
Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold és minden csillagok,
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.
Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.
Áldjon, én Uram, húgunk, a Víz,
oly tiszta, hasznos, jóleső, alázatos és kedves ő.
Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.
Áldjon, én Uram,
minden ember, kit háborúság, baj, gyötrelem ért,
de tűr és megbocsát szerelmedért.
Boldogok, kik mindent békén viselnek,
Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.
Áldjon, én Uram,
mi nővérünk, a testi Halál,
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.
Dicsérjétek s áldjátok az Urat,
s adjatok hálát Neki,
s roppant alázattal szolgáljatok Neki!
(Dsida Jenő fordítása)

Semmit sem birtokolsz

“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)

Önmagát birtokolni

“Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.
Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?” (Seneca)

Elvek...

“Ha csak módszereket tanulsz meg, a módszereknek a foglya leszel, míg ha elveket sajátítasz el, akkor saját magad gondolhatod ki a módszereidet.”               (Ralph Waldo Emerson)