Szerencse...

Sokan menekültek Amerikába. Egy idős hugenotta is, akinek felesége meghalt a hajón. Fiával érkezett meg. Elkezdte művelni kis földjét. Spórolt pénzén még egy lovat is tudott venni.
Egyszer elszökött a lova. Ismerősei elrohantak hozzá, összecsapták a kezüket és azt mondták:
- Jaj, Nátán testvér, de nagy szerencsétlenség történt veled, hogy elszökött lovad, amivel szántani tudtál. A bölcs hugenotta azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?
Néhány nap múlva megjött a ló, egy vadlovat hozott magával. Akkor megint elrohantak hozzá a szomszédok: - Micsoda szerencséd van, most már nem egy lovad van, hanem kettő.
- De honnan tudjátok, hogy szerencsém van?  Valóban, néhány nap múlva a gazdának a fia be akarta törni a vadlovat, felült a hátára, négy-öt kör után az levetette, leesett, kitörte a lábát.
Megint jöttek a szomszédok: - Ó, Istenem, micsoda szerencsétlenség ért!
- Honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség?
Néhány nap múlva meglátogatta a fiút két barátja, s azt mondták: - Úgy sajnáljuk, hogy nem tudsz velünk jönni, megyünk vadászni.
Elmentek vadászni, sose tértek vissza, nem tudódott ki, hogy medve tépte szét, vagy indiánok fogták el és ölték meg őket. Akkor megint mentek a szomszédok: - Jaj, micsoda szerencséje volt fiadnak, hogy kitörte a lábát, és nem pusztult el ott, ahol a barátai!
Nátán megint azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy szerencséje volt?
Amikor aztán az egyik meghalt barátja felesége addig járt ápolni ezt a fiatalembert, amíg az elvette feleségül, akkor már nem mertek szólni semmit, hogy most jól járt-e vagy nem, hanem elhatározták, hogy legalább tíz évet várnak, amíg kiderül.
Amikor azt hisszük, hogy a legnagyobb baj ért, akkor is tegyük fel a kérdést: - Biztos, hogy most baj ért bennünket?  És amikor azt hisszük, hogy ennél jobb nem is érhetne, biztos, hogy jó ért bennünket? Tudniillik más a dolog felülről nézve, és más alulról nézve. A mi időméréseink szerint szeretnénk, hogy valami javunkra szolgáljon, de Isten ideje nem igazítható se előre, se hátra.