A múlttal nem szabad törődnöd...

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

A múlttal nem szabad törődnöd,

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

Mint hogyha újjászülten élnél.

Mit akar? - kérd meg minden naptól.

És minden nap felel majd akkor:

Tetteidnek tudjál örülni,

Más tetteit tudd megbecsülni;

Főként ne gyűlölj egy embert se,

S a többit hagyd az Úristenre!

Johann Wolfgang von Goethe

Ifjúság

Tudom, hogy az ifjúság nem idővel lemérhető életszakasz, egyszerűen csak állapot, melynek kezdetét és végét nem lehet évszámokkal jelölni. Az ifjúság nem kezdődik a pubertással, s nem végződik egy bizonyos napon, mondjuk negyvenéves korunkban, virágvasárnapján, délután hatkor. Az ifjúság, ez a különös, egyáltalán nem "viharos" életérzés, megtörténhet velünk, mikor nem is készültünk fel hozzá, s nem is várjuk különösebben. Szomorú, tiszta és önzetlen állapot ez.

Szomorúság...

A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is.

Den eigenen Weg

Den eigenen Weg zu finden ist noch schwieriger. Aber wer nicht wählt, stirbt in den Augen des Herrn, auch wenn er äußerlich weiterlebt. Der Mensch muß wählen. Seine Stärke ist seine Fähigkeit, Entscheidungen zu treffen. (Paulo Coelho)

Valamit még akar veled az élet.

A szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így. Nem igaz, hogy teljesen céltalan életed és munkád. Valamit még akar veled az élet. Márai Sándor

Vándor vagy...

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, amely egyetlen célod, tehát lelked (...) megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. (...) Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked (...) megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy. Márai Sándor

Szeretni ...

Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.

Es gibt...

Es gibt keinen anderen Ausweg, als mich ganz in Christus zu stürzen, Ihn bei jeder Gelegenheit anzurufen, Ihn nahe zu wissen. Ferere Roger Schutz von Taize

Barátságos szerelem........

Gyakran esik meg, hogy egy kapcsolat, amelyet a szerelem kovácsol, átalakul barátsággá, ritkábban, hogy hosszú barátságból felvillan a szerelem szikrája.

Virágvasárnap

Ágreccsenés! Emberek barka ágakat tördelnek.
Miért? Már ők sem tudják.
Talán megszokásból és hagyományból.

Virágvasárnap reggelén barka ággal kezükben,
díszes ruhában templom előtt állnak,
És várják, hogy barka ágaikkal együtt megszentelődjenek.

Kétezer évvel ezelőtt, egy ember vonult be Jeruzsálembe.
Nem díszes ruhába, se nem fényes hitón,
Hanem szerényen egy szamár hátán.

Az emberek pedig pálmaágakkal köszöntötték,
ruháikat elébe leterítetek,
És kiáltották: Hozsanna Dávid fiának!

Mindenki őrült és éjjenezte.
Csak Ő volt szomorú, aki szamár hátán lovagolt.
Tudta, hogy ezek a szenvedésének a kezdete.

Azt is jó tudta, hogy akik most őt éltetik,
Pár nap múlva a keresztfára küldik.
És még azt is jó tudta, hogy 2000 év múlva sokak számára csak egy cicabarka lesz.

De csendesen szamárhátán haladt tovább a Golgota hegy irányába.
Miért?
Mert szeretet…

Hatalom....

Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsed utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha.
A bandita felnevetett:
- Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.
- Ellenkezőleg. Te vagy a bolond, amiért azt hiszed, hogy hatalmas vagy, mert sebesíteni és rombolni tudsz. Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra képes.

A dühöngő kos képes egy falat ledönteni, de még egy rést sem tud helyrehozni.

Ölzweigen...

Nicht mit Ölzweigen in den Händen wollen wir ihm zujubeln, sondern geschmückt mit den Almosen, die wir einander spenden. Wie Kleider wollen wir ihm die Sehnsucht unseres Herzens unter die Füße breiten, damit er in uns einziehe, ganz in uns sei und zeige, daß wir ganz in ihm sind. (Andreas von Kreta)