A falusi asszony igencsak meglepődött, amikor egy meglehetősen jól öltözött idegen kopogta-
tott ajtaján, és ennivalót kért.
-- Sajnálom -- mondta az asszony --, most éppen nincsen itthon semmim.
-- Ne is törődjön vele -- válaszolta barátságosan az idegen --, van egy “leveskő” a tarisznyám-
ban. Ha megengedné, hogy beletegyem egy fazék zubogó vízbe, a világ legízletesebb levesét
készíteném el belőle, csak jó nagy legyen a fazék.
Az asszony kíváncsi lett. Feltette a fazekat a tűzre, a szomszédban pedig elsuttogta a leveskő
titkát. Mire a víz forrni kezdett, az összes szomszéd ott volt, hogy lássák az idegent és
leveskövét. Az pedig bedobta a követ a vízbe, majd egy kiskanálnyit jó étvággyal megízlelt, és
így szólt:
-- Csodálatos, csak egy kis krumpli kellene bele.
-- Nekem van egy kis krumplim -- kiáltotta az egyik asszony. Pár percen belül már ott is ter-
mett egy nagy adag szeletelt krumplival, amelyet azonmód beleöntöttek a fazékba. Az idegen
ismét megkóstolta a levest.
-- Nagyszerű! -- mondta. De aztán vágyakozva hozzátette:
--Ha még egy kis hús is volna benne, akkor lenne ám csak az igazi!
Erre egy másik háziasszony rohant haza, hogy egy kis húst hozzon, amit az idegen hálásan
el is fogadott, és belerakta a fazékba. Amikor ismét megkóstolta a levest, szemét az ég felé
fordítva mondta:
-- Fenséges! Ha még egy kis zöldség is volna benne, tökéletes lenne, teljesen tökéletes.
Az egyik szomszéd gyorsan hazasietett, és egy nagy szakajtó répával és hagymával tért vis-
sza. Miután ezek is bekerültek a fazékba, az idegen ismét megkóstolta a levest, majd paranc-
solóan így szólt:
-- Sót és fűszereket!
-- Itt vannak -- mondta a háziasszony.
Aztán jött még, és annyit szólt:
-- Tányért mindenkinek!
Az emberek hazarohantak tányérért. Egyesek kenyeret és gyümölcsöt is hoztak.
Akkor aztán mindannyian hozzáfogtak az evéshez. Az idegen mindenkinek bőven mért a
fazékból. Valahogy furcsamód boldognak érezték magukat, miközben nevetve és beszélgetve
fogyasztották legelső közös főztjüket.
A vidámság közepette az idegen továbbállt, de csodás leveskövét otthagyta nekik, hogy bár-
mikor használhassák, ha ismét enni akarnák a világ legjobb levesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése