Akkor aztán útra kelt és az egész világot bejárta ezzel a borzalmas tükörrel. Mindenki, aki csak belenézett elborzadt a szörnyű látványtól: eltorzítva, elcsúfítva látott mindent.
A gonoszt persze nagyon szórakoztatta a tükör: minél inkább visszataszítóknak mutatta a tárgyakat, annál jobban tetszettek neki. Az egyik nap olyasmit mutatott neki a tükör, aminek a látványa ugyancsak tetszett a szemének és illetlen nevetésre fakasztotta. Éktelen nevetése közben a tükör kicsúszott a mancsából és ezer apró darabra törött.
Egy hatalmas erejű, rosszindulatú szélvihar felkapta a sok szilánkot, és beterítette vele az egész világot.
A szilánkok akkorák sem voltak, mint egy porszem, de sok ember szemébe hullottak. Ezek az emberek aztán észrevétlen mindent fordítva kezdtek látni: mindenben csak a rosszat tudták észrevenni és csak a gonoszságot tudták meglátni.
Más szilánkokból szemüveglencsék készültek. Az emberek, akiknek ilyen szemüveg jutott, nem tudtak többé sem helyesen látni, sem helyesen ítélni.
Nem találkoztatok már véletlenül ilyen emberekkel?
A széttört tükör némelyik darabja akkora volt, hogy ablaküvegnek lehetett használni. Azok a szegények, akiknek ilyen ablakon át kellett kinézniük, csupa ellenszenves szomszédot láttak, akik állandóan gonoszságon törték a fejüket.
Midőn az Úristen is észrevette, mi történt, nagyon elszomorodott. Rögtön elhatározta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
Így döntött: – Elküldöm a világba Fiamat. Ő a képmásom, a tükröm. Jóságomat, igazságomat, szeretetemet fogja tükrözni. Úgy mutatja be az embert, ahogyan elterveztem és megalkottam.
Jézus mint tükör jött el az emberek közé.
Aki Benne nézte meg magát, újra felfedezte a jóságot, és a szépséget és megtanulta, hogyan különböztesse meg őket az önzéstől és a hazugságtól, az igazságtalanságtól és a megvetéstől.
A betegek újra bátorságot merítettek az élethez, a reményvesztettek felfedezték újra a reményt. Megvigasztalta a szomorkodókat és segített az embereknek, hogy legyőzzék halálfélelmüket.
Az emberek közül sokan megszerették az Isten tükrét és követték Jézust. Úgy érezték, hogy lángra, új erőre kaptak tőle.
Másokban ellenben felforrt a düh: elhatározták, hogy összetörik Isten tükrét. Ők Jézust megölték. De hamarosan feltámadt egy másik hatalmas szélvihar: a Szentlélek Isten. Felkapta Isten összetört tükrének millió szilánkját és szétvitte az egész világra.
Akinek a szemébe pici szilánk jut is e tükörből, elkezdi úgy látni a világot és a személyeket, ahogyan Jézus látta őket: látni tudja újra elsősorban az összes szép és jó dolgot, az igazságot és a nagylelkűséget, az örömet és a reménységet; a rosszaság és az igazságtalanság pedig megváltoztathatónak és legyőzhetőnek látszik számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése