Dicsérni...

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” [Mt 11,16-19]

A mai evangéliumban Jézus arról beszél, ami korunkban is nagy divatnak örvend: a másikat kritizálni. Mert ma szívesében  kritizálják a másikat, mint dicsérik. János pusztába vonulva és böjtölve buzdította az embereket a megtérésre. Jézus az emberek között maradva hirdette az örömhírt. De voltak mindig akik nem azt nézték, hogy mit tesznek, hanem mindig belekötöttek valamibe. Ma is sokan szeretnek kritizálni, elveszik a kedvünket attól, hogy a jót tegyük. A kritikák nem vették el Jézus és János kedvét, hanem ők továbbra is tették a jót.
Én ha kritikát kapok, akkor megvizsgálom magam, hogy tényleg igaz az amit rólam mondanak. Ha igaz akkor hibáimat kijavítom és így a kritika építő volt számomra. Ha pedig csak gúnyoló volt, akkor nem foglalkozom vele.

Kritizálni szeretünk, de hányszor dicsérjük meg nap mint nap embertársainkat? Mert nem csak a kritika építő jelegű, hanem a dicséret is. Ne felejtsük el egymást megdicsérni.