2013. december 15., vasárnap

Egymást megörvendeztetni...


Advent 3 vasárnapja az öröm vasárnapja. Örülünk, hogy utunk végéhez érhetünk, de ez a vég egy kezdet is. Az advent készülődés, ráhangolódás Karácsonyra, amikor nem a fenyőfát és a télapót ünnepeljük. Hanem azt, hogy Isten eljött közénk. De nem csak kétezer éve ezelőtt, hanem most is. Isten nem távolról nézi, hogy szenvedünk, hanem velünk együtt akar szenvedni, velünk együtt akar élni. Isten fiával megörvendeztetett bennünket, ezért mi is meg kel, hogy egymást örvendeztessük. 
Az élet rövid és gyorsan elmúlik, ne feledjük nap, mint nap egymást szeretetünkkel megörvendeztetni. És ne azt keressük embertársainkban ami elválaszt, hanem azt ami egybeköt. Megbocsátani és megbocsátást kérni ma még nem késő, de lehet, hogy holnap  már az.

Nincsenek megjegyzések:

Új kezdés...

  Elég rég írtam itt a blogocska félébe, de legbelül érzek késztetést, hogy írjak. 😊 Megszületünk És nem véletlenül. Igen nem véletlenül sz...