Közösség

Amikor már biztos volt, hogy a Mester nemsokára meghal, a tanítványok tisztességes temetést akartak adni neki. A Mester meghallotta ezt, s így szólt:

– Ha az ég és a föld a koporsóm, ha a nap, hold és csillagok a halotti díszeim, s ha az összes teremtmény a temetési menet a síromhoz, kívánhatnék-e még nagyszerűbbet és ünnepélyesebbet?

Azt kérte, hogy ne temessék el, de a tanítványok hallani sem akartak róla, mondván, hogy megennék a madarak és az állatok.

– Akkor föltétlenül tegyétek a kezem ügyébe a botomat, hogy elzavarhassam őket – mondta mosolyogva a Mester.

– Hogy tennéd azt? Már élettelen leszel.

– Akkor meg már úgysem számít, hogy a vadak és madarak felfalnak.