2015. szeptember 30. – Szerda (Lk 9,57-62)
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,57-62
Kedves testvérek!
Krisztus követése áldozatos élettel jár. Bár szeretnénk azt hinni, hogy ha Krisztust követem életem minden napján, ha jó keresztény ember vagyok, akkor egy szép és kényelmes életem lesz. Nem lesznek problémáim, nem fog fájni fejem, lábam. Sőt még iskolába, munkába sem kell, hogy járjak. Szeretnék fájdalom mentesen élni. De ez nem lehetséges, mert Krisztus követése lemondással jár. Nem azt kell, hogy nézzük, hogy Krisztusért mennyi mindenről lemondunk. Nézzük azt, hogy Krisztusért mit választunk. És pedig az örök életet. Mert minden lemondás egyben egy választás is. A mai evangélium egyik fontos üzenete az, hogy Krisztus követése életem legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Mindennél fontosabb.
De mit is jelent Krisztus követni?
Éljünk úgy, mint ahogy Jézus élt. Ne langyos keresztények legyünk, hanem tényleg szerető emberek. Tetteinkbe lássák meg Krisztust.
Egy író kint sétált a parkban, nemes gondolatokkal foglalkozott. Egy pillanatra megállt a játszótér mellett, nézte a játszadozó gyermekeket.
- Igen, az övék a jövő. Bizonyára tudnak majd élni lehetőségeikkel, a mai békés élettel – gondolta magában, amikor hirtelen vad csatazajra és ordítozásra lett figyelmes.
- Öld meg az ellenséget! Vigyázat jönnek a bombázók! – kiabálta egy féltucatnyi gyerekcsapat.
az író megszólította egyiküket:
- Mondd, kisfiam, mit játszotok?
- Háborúsdit! – felelték azok csoportosan, magától értetődő büszkeséggel.
- Hogy lehet az, hogy ti háborúsdit játszotok? Nem tudjátok talán, milyen rossz a háború? Inkább játszatok békét! – mondta az író.
- Egészen jó ötlet – válaszolta egy kamasz, aki az egyik csapatot vezette.
A gyermekek egy pillanatra elgondolkodtak, majd feltették a kérdést: - De hogyan kell békét játszani? Azt senki sem tanította meg nekünk.
Az író hosszasan eltöprengett a válaszon, majd megszólalt:
Biztosan úgy kell játszani, hogy szeretitek és segítitek egymást.
A gyerekek meghökkenve néztek egymásra.
Kedves testvérek Krisztus követése azt jelenti, hogy játszunk mi is egymással békét. Krisztus ezt tette: szeretet és segítet. Szeretni és segíteni ez mindennél fontosabb.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,57-62
Kedves testvérek!
Krisztus követése áldozatos élettel jár. Bár szeretnénk azt hinni, hogy ha Krisztust követem életem minden napján, ha jó keresztény ember vagyok, akkor egy szép és kényelmes életem lesz. Nem lesznek problémáim, nem fog fájni fejem, lábam. Sőt még iskolába, munkába sem kell, hogy járjak. Szeretnék fájdalom mentesen élni. De ez nem lehetséges, mert Krisztus követése lemondással jár. Nem azt kell, hogy nézzük, hogy Krisztusért mennyi mindenről lemondunk. Nézzük azt, hogy Krisztusért mit választunk. És pedig az örök életet. Mert minden lemondás egyben egy választás is. A mai evangélium egyik fontos üzenete az, hogy Krisztus követése életem legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Mindennél fontosabb.
De mit is jelent Krisztus követni?
Éljünk úgy, mint ahogy Jézus élt. Ne langyos keresztények legyünk, hanem tényleg szerető emberek. Tetteinkbe lássák meg Krisztust.
Egy író kint sétált a parkban, nemes gondolatokkal foglalkozott. Egy pillanatra megállt a játszótér mellett, nézte a játszadozó gyermekeket.
- Igen, az övék a jövő. Bizonyára tudnak majd élni lehetőségeikkel, a mai békés élettel – gondolta magában, amikor hirtelen vad csatazajra és ordítozásra lett figyelmes.
- Öld meg az ellenséget! Vigyázat jönnek a bombázók! – kiabálta egy féltucatnyi gyerekcsapat.
az író megszólította egyiküket:
- Mondd, kisfiam, mit játszotok?
- Háborúsdit! – felelték azok csoportosan, magától értetődő büszkeséggel.
- Hogy lehet az, hogy ti háborúsdit játszotok? Nem tudjátok talán, milyen rossz a háború? Inkább játszatok békét! – mondta az író.
- Egészen jó ötlet – válaszolta egy kamasz, aki az egyik csapatot vezette.
A gyermekek egy pillanatra elgondolkodtak, majd feltették a kérdést: - De hogyan kell békét játszani? Azt senki sem tanította meg nekünk.
Az író hosszasan eltöprengett a válaszon, majd megszólalt:
Biztosan úgy kell játszani, hogy szeretitek és segítitek egymást.
A gyerekek meghökkenve néztek egymásra.
Kedves testvérek Krisztus követése azt jelenti, hogy játszunk mi is egymással békét. Krisztus ezt tette: szeretet és segítet. Szeretni és segíteni ez mindennél fontosabb.
