Virágzás...

Minden tavasszal a természet legszebb ruháját ölti magára. A fák virágzása mindig megállásra késztetnek. Mert milyen szép a virágzó magnóliafa, vagy a szerény meggyfa. Egyszerűen csodálatosak. Sokan talán a természet véletlen művét látják benne, de én a meggyfa csodálatos virágjába, a gondviselő Istent látom. Én is ilyen virágzó fa lehetek, ha Isten napfény melegét beengedem nap, mint nap a szívem ablakán....

Élni akarni...

Bár nehéz, de mégis élni. Kő mellet kihajtani, többször megcsonkítva, de mégis kicsi faként nyitok. Nem adom fel, nyílnak virágaim. Még kicsi vagyok, de nagy leszek. Nem adom fel, nap mint, nap erősebb leszek. Erősebb leszek, hisz van ki adja a meleget, esőt és szelet. Egyedül gyenge, de Vele erős. Ő által leszek igazán megy fa. És én elfogadom.

Aszfalt porába.....

Leesve a porba, a szürke semmiségbe, de mégis megmaradok szép nyíló virágnak. Reménykedve, hátha egy kis tavaszi szelő, elfúj az út égető aszfaltjából, az üde zöld növénytársaimhoz.

Lenyugvó nap

A lenyugvó nap jelzi, hogy egy nap véget ért. Egy nap és vele sok mindenek vége lett. És ami vége, az már vége. De a hálánknak sohasem legyen vége. Mert minden lenyugvó nap látványa, egy ajándék. Hálás lenni a jóért és a rosszért egyaránt. Hálásnak lenni, hogy ezt a napot is megélhettük..Istenek legyen hála.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Mária igenje, arra emlékeztet a mai nap, hogy mi is legyünk az Igen emberei. Hisz Ő igent mondott az Istenek, igent mondott az Isten akaratának. Miért? Mert csak az Istenek adott igen virágoztathatja ki igazán életünket. Csak az igen által lehetünk igazán oltott nemes fa, amely csupán így képes bőséges, nemes gyümölcsöket teremni.

Irgalmasság

Irgalmasnak lenni nem más, mint szeretni a szegényt, a gazdagot, a beteget, az egészségest, az öreget, a gyermeket. Irgalmasnak lenni nem más, mint az emberbe észrevenni Istent