Egyik nap a szikla így szólt: én vagyok a legerősebb! Meghallotta ezt a vas, és rávágta: - én erősebb vagyok nálad! Akarod látni? Azon nyomban egymásnak estek, s a kő darabokra hullott. Ekkor a vas felkiáltott: - Én vagyok a legerősebb!
Meghallotta ezt a tűz: - márpedig én erősebb vagyok nálad! Be is bizonyítom! Addig küzdöttek egymással, míg a vas el nem olvadt. A tűz csak úgy szikrázott: hát mégiscsak én vagyok az erősebb! Meghallotta ezt a víz: - én viszont még nálad is erősebb vagyok! Várj csak! Ők is megküzdöttek, tűz kialudt. És így szólt a víz: - én vagyok a legerősebb! Meghallotta ezt a nap: - megállj, én erősebb vagyok nálad! Harcoltak, s a nap felszárította a vizet. A nap pedig büszkén ragyogott: én vagyok a legerősebb! Meghallotta ezt a felhő: - azt te csak hiszed! Én le tudlak győzni! Egymásnak estek, s a felhő eltakarta a napot. Így szólt: - én vagyok hát a legerősebb! A szél azonban rávágta: Tévedsz! Én nálad is erősebb vagyok! S azzal szertefoszlatta a felhőt. A szél hangosan zúgott: - én vagyok a legerősebb! A hegyek zúgva kiáltották: - mi erősebbek vagyunk nálad! A félelmetes küzdelemben a hegyek körbefogták és foglyul ejtették a szelet. A hegyek dübörögtek: erősek vagyunk, a legerősebbek! Meghallotta ezt az ember: - én azonban erősebb vagyok nálatok, mindjárt meglátjátok! A furfangos ember addig alakítgatta tudományával a hegyeket, míg a szél is kiutat talált rabságából. A hegyek felett aratott győzelme láttán az ember így szólt: én vagyok a legerősebb teremtmény a világon! Ekkor elé lépet a halál, s az ember, aki oly erősnek és okosnak gondolta magát, kilehelte lelkét. A halál diadalmasan táncolt, mikor váratlanul útját állta egy férfi, aki három nap után feltámadt és legyőzte őt.