2017. november 14. – Kedd
Mindent Isten nagyobb dicsőségére (ad maiorem Dei gloriam). Loyolai Szent Ignác és egyben a Jezsuita rend jelmondata. Ha Istenek cselekszünk, akkor nem fáj: ha gyaláznak, ha kihasználnak, ha sértegetnek, ha nem mondják azt, hogy köszönöm..
Cselekedjünk Isten nagyobb dicsőségére és így a fájdalmak, a szenvedés elviselhetőbb...
Ő szenvedett értem, én cselekedjek érte.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10
Elmélkedés:
Az Istennek való hűséges szolgálatra, a hit megőrzésére és a parancsok teljesítésére vonatkozóan mondja Jézus, hogy ez tanítványainak a kötelessége. Ha követői mindezt megteszik, nincs okuk dicsekvésre, hiszen csak kötelességüket teljesítik.
A kötelességek teljesítésével gond van napjainkban. Korunkban ugyanis éppen a kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a jogokat. A különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak utána a kötelességekről. A gyakorlatban pedig még jobban felborul az egyensúly, hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, miközben megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki számon kéri őket. Azt sem akarják tudomásul venni, hogy saját jogaikat nem gyakorolhatják mások hátrányára, mások személyes jogait megsértve. Természetesen nem az emberi jogok tiszteletben tartása ellen emelek szót, de ha csak a jogaikra tanítjuk meg a gyerekeket és a fiatalokat, akkor biztosan helytelen úton járunk. Éppen úgy a kötelességek teljesítésére is kell őket nevelni.
Szabad akaratunknak köszönhetően szembefordulhatunk Istennel. De jogunk van szabadon őt választani is! Isten-szolgálatunkat ne csupán kötelességnek tekintsük, hanem tegyük szabadon és szeretettel!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.
Mindent Isten nagyobb dicsőségére (ad maiorem Dei gloriam). Loyolai Szent Ignác és egyben a Jezsuita rend jelmondata. Ha Istenek cselekszünk, akkor nem fáj: ha gyaláznak, ha kihasználnak, ha sértegetnek, ha nem mondják azt, hogy köszönöm..
Cselekedjünk Isten nagyobb dicsőségére és így a fájdalmak, a szenvedés elviselhetőbb...
Ő szenvedett értem, én cselekedjek érte.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10
Elmélkedés:
Az Istennek való hűséges szolgálatra, a hit megőrzésére és a parancsok teljesítésére vonatkozóan mondja Jézus, hogy ez tanítványainak a kötelessége. Ha követői mindezt megteszik, nincs okuk dicsekvésre, hiszen csak kötelességüket teljesítik.
A kötelességek teljesítésével gond van napjainkban. Korunkban ugyanis éppen a kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a jogokat. A különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak utána a kötelességekről. A gyakorlatban pedig még jobban felborul az egyensúly, hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, miközben megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki számon kéri őket. Azt sem akarják tudomásul venni, hogy saját jogaikat nem gyakorolhatják mások hátrányára, mások személyes jogait megsértve. Természetesen nem az emberi jogok tiszteletben tartása ellen emelek szót, de ha csak a jogaikra tanítjuk meg a gyerekeket és a fiatalokat, akkor biztosan helytelen úton járunk. Éppen úgy a kötelességek teljesítésére is kell őket nevelni.
Szabad akaratunknak köszönhetően szembefordulhatunk Istennel. De jogunk van szabadon őt választani is! Isten-szolgálatunkat ne csupán kötelességnek tekintsük, hanem tegyük szabadon és szeretettel!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése