Láthatatlan...

Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan.
Antoine de Saint-Exupéry

Balgák...

Így szól az örök Bölcsesség: Mind balga ember, akiben nincs istenismeret: a látható világ szépségéből nem ismeri fel azt, aki van, és nem fogja fel az alkotásból, hogy van Alkotó. Inkább a tüzet, a szelet, a vizet vagy a csillagok körét, a Holdat s a Napot tartja a világot kormányzó isteneknek. De hogyha isteneknek hitték ezeket elbájoló szépségükért, tudhatták volna, hogy e szépség Alkotója még dicsőbb. S ha megcsodálták mindezeknek munkáját és erejét, miért nem ismerték fel, hogy az Alkotójuk még hatalmasabb? Mert a teremtmények nagyságából, szépségéből összehasonlítás útján felismerhető a Teremtőjük létezése. Az ilyenek ellen mégis kevesebb a panaszunk, mert ők csak tévednek, miközben Istent keresik; hiszen meg akarják találni őt. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak és azokat vizsgálják, megejti szívünket azok látása, mert annyira szép az, amit látni lehet. Ezeknek ugyanakkor még sincs mentségük, mert ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot, hogyan lehet, hogy ennek Urát mégsem találták meg?
Ez az Isten igéje.
Bölcs 13,1-9

Isten gyermeke...

          Isten mindnyájunk Atya, hisz Ő teremtet, neki köszönhetjük életünket. De igazán a keresztségben leszünk az Ő igazi gyermekévé. Miért? Miről szól a keresztség? Röviden megfogalmazva arról, hogy az Istené akarunk lenni. Ahogy a kisgyermek ragaszkodik édesanyához, úgy kéne nekünk is ragaszkodnunk, vágyódnunk az Istenhez. A kisgyermek vágyódik Istenhez. Szereti hallgatni a templom harangjait, mise közbe szívesen lépdel az oltár közelébe, nézi a papot, nem az embert, hanem azt akit képvisel Istent.
Bár szomorú, hogy sok kisgyermek meghal keresztség előtt: abortusz, betegségek, balesetek. Ők nem Isten gyermekei? Ők nem kerülnek a mennyek országába? De, hisz ők angyalok, ők is igazán Isten gyermekei, szentek mert még a bűn nem mocskolta be ártatlan lelküket, ezért ő értük nem is kell gyászmisét mondatni, hisz biztos a Mennybe vannak.
     
         A képen egy idős kezet láttunk, ami összekulcsolva van, mintha imádkozna. Ez a kéz 5 évig fogságban dolgozott, raboskodott. Utána hazatérve itthon is sokat szenvedett, dolgozott. De tudta, hogy vágyni kell az Istent, a kezet nap, mint nap imára kell kulcsolni, tudta, hogy jó Isten gyermekének lenni.

Milyen a gyermek?

Vannak álmai, szeret kérdezni, őszinte és tudja hogy az igazi biztonság az édesanyja karjában van. A kisgyermek mosolyába Isten mosolyog ránk.
Bár sokszor, sajnos egyes édesanyák elhagyják gyermekeiket. Isten sohasem hagy el, Ő rá mindig lehet számítani. A fenti imádkozó kéz bízott az Istenbe, mikor a fogságba volt, tudta hogy ott is az Isten gyermeke, hogy Isten vele van. Sokszor kérdezzük, hogy miért is kell szenvednünk, ha van Isten miért engedi meg, hogy gyermekei szenvedjenek?

Szabad akarat. Isten annyira szeret bennünket, hogy elfogadja azt ha valaki nem Őt válasza, bár az ajtót nem zárja be. Hisz haza várja, mint a tékozló fiút az édesapja. A bűnök okozzák a szenvedést. Nem Isten kívánsága, hogy háborúk legyenek, hogy a földet mérgezzük, hogy pusztító viharok legyenek. Mert ha mindenki vágyna az Istent, nem lennének háborúk, nem lenne szegénység, nem lenne boldogtalan ember.

Isten gyermekének lenni, azt jelenti, hogy éljek úgy mint Jézus. Szeresem a barátot, szeresem az ellenséget. A jó gyermek az aki szófogad, aki nap, mint nap törekedik arra, hogy örömet okozón szüleinek. A szentek Isten jó gyermekei voltak, mert vágytak  Ő utána, mert szeretek és így örömet okoztak embertársaiknak és az Istennek is. Legyünk mi is Isten jó gyermekei.

Gyerekeké a mennyek országa...

A minap a Facebook-on megosztottam egy képet egy kisgyermekkel és egy mondattal ami így hangzott: A gyerekeké a mennyek országa. Egy páran nem értették, hogy ez egy rossz fogalmazás. Hogy miért csak a gyermekeké? Hogy és és és....
Aki ismeri a Szentírást az tudja, hogy mire vonatkoztattam a kijelentésem. A gyengébbek kedvéért (kérlek olvasd végig) idézem a Szentírási részt:


Jézus és a gyermekek. Máté 19 fejezet

Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, s elment onnét.

vagy Lukács 18 fejezet

Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”

Világos a Szentírási rész, nem szorul magyarázatra hisz érthető.

Milyen gondolatok születek meg bennem ezzel kapcsolatba?

Egyrészt sokan nem ismerik a Szentírást a könyvek könyvét. Mennyit olvasod? Ha eddig nem olvastad légyszíves nyisd ki és olvasd. Hogyan? Itt egy lehetőség: 

https://777blog.hu/2019/09/20/hol-nyissam-ki-a-bibliamat/  

Megéri olvasni, hisz hatással lesz az életedre, ha kinyitod.

             Másik gondolat, hogy mennyire el felejti az ember, hogy a földi élet csupán egy vándor élet, egy úton levés. Nem itthon vagyunk, hanem úton. Persze Isten és én sem akarom, hogy kisgyermekek meghaljanak. Hogy miért halnak meg? Erre nehéz válaszolni, egyáltalán ha lehet. De ami tény, ha egy kisgyermek meghal az biztos a mennybe kerül, ellentétbe a felnőttel. Hisz a kisgyermek lelke, szíve tiszta, mentes a bűntől. Hisz a felnőtt szív milyen? Nézünk tükörbe és meglátjuk, hogy milyen.

        Nem az számít, hogy hány évet élünk hanem, hogy hogyan élünk? Mert az, hogy Jézus országába kerüljünk a Mennybe, be kell fogadjuk Jézust a szívünkbe. Prédikálhat a pap szépen a temetésünkön, ha Jézus nem volt a szívünkbe mit sem ér. Mert nem az számít, hogy erkölcsösen éljek, hanem az hogy Jézus legyen a szívembe. Jézussal együtt élni. Hinni az Istenben, a hitet nap, mint nap megélni. 

A mennyország ajtaja mindenki számára nyitva van, de nem mindenki mehet be. A kis gyermek feltétel nélkül bejut, de én, te, mi nem biztos. 

"Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”

Te hogy fogadod? Mit teszel? Attól, hogy adsz enni a koldusnak, a szegénynek nem biztos, hogy a mennybe kerülsz.

Befejezésül pedig egy szép vers, hogy mi volna jó az életbe:

Jó volna 

                                                                                          Bokor Béla

Jó volna még tovább élni,

Gyerekeket fölnevelni.

Tanítani jól szeretni,

Játszadozni jót nevetni.

Barátokkal beszélgetni,

Ellenséggel kibékülni.

A sok hibát ki javítni,

Önzetlenül csak jót tenni.

De jó volna tovább élni,

Unokáknak még mesélni.

Karba venni átölelni,

Angyalkákat érinteni.

Boldogságot szétosztani,

Mennyországot megtalálni.

Jézusukkal együtt lenni,

Utam végen hozzád menni.

Nálad a bút, bajt letenni ,

Szent szíveden megpihenni.

Örök ige!

Loyolai Szent Ignác imája

Isten egyszülött Fia, Örök Ige!
Taníts meg engem igaz nemeslelkűségre!
Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked,
amint az téged megillet.

Adni latolgatás nélkül,
harcolni, nem ügyelve sebeimre
dolgozni, pihenést nem keresve,
magamat egészen föláldozni,
és érte jutalmat sohasem várni.

Legyen nekem elég az a boldog tudat,
hogy szent akaratodat
mindig teljesítem. Ámen.

Egy remekművet nézek....

Egy remekművet nézek,
Egy műalkotást bámulok,
Egy szimfóniát hallgatok,

Az apró szíved minden ütésével együtt,
Téged elterveztek.
De most azt hiszem, hogy engem választottál,
Mert tíz ujjat, tíz lábujjat látok,
Két szemet, és tudom, hogy ennek így kellett lennie.

Ó, nem hiszek a balesetekben,
A csodák nem csak véletlenül történnek meg,
Mindaddig, amíg az én Istenem a kezében tartja a világot,
Tudom, hogy nincs olyan, hogy „nem tervezett”.

A törött gyönyörűvé válik,
Látlak a szemem előtt,
És minden egyes lélegzetet, amit lélegzel,

A végtelen szeretet keltett életre.
Azt hittem, hogy ez a történetem vége,
De most már csak a jövőt látom,

Ahelyett, hogy megkérdezném, ki lehettél volna,
Kíváncsi vagyok, ki leszel.
Mert nem hiszek a balesetekben,

A csodák nem véletlenül történnek meg,
Mindaddig, amíg az én Istenem tartja a kezében a világot,
Tudom, hogy nincs olyan, hogy „nem tervezett”.

Minden élet megérdemli, hogy hallassa a hangját,
Minden gyermek érdemel egy esélyt,
Te több vagy egy döntésnél,
Nincs olyan, hogy „nem tervezett”.

https://777blog.hu/2019/09/12/az-elet-ertekerol-szol-ez-az-eroteljes-dal-video/

Teher...

Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni. Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem ennyire.

Teréz anya

Boldogok...

 Boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és hűségesek is maradnak hozzá!

A fegyver...

A leghatásosabb fegyver a békülés...

Tűz...

Nem a világot kell felégetni, hanem szívünket Krisztus szeretet tűzével.... 

Ne nyugtalankodjék a szívetek!

húsvét 4. hét péntek

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Isten a választott népnek tett ígéretét akkor teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust.

A pizídiai Antióchiában Pál apostol ezeket mondotta: „Férfiak, testvéreim! Ábrahám nemzetségének fiai és a köztetek levő istenfélők! Az üdvösség híre nekünk szól. Jeruzsálem lakói és vezetői azonban nem ismerték el Jézust. Azáltal pedig, hogy elítélték, beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak. Bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégzését követelték. Miután minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról, és sírba fektették. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most is tanúságot tesznek róla a nép előtt.
Mi is ezt az örömhírt hirdetjük nektek: Isten, atyáinknak tett ígéretét nekünk, az ő utódaiknak azáltal teljesítette, hogy feltámasztotta Jézust, amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy nékem, ma adtam neked életet.”
Ez az Isten igéje.
ApCsel 13,26-33

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet. (Vö. 7. vers. - 2. tónus)
Vagy: Alleluja. 2. szám.
Előénekes: „Királyommá őt én magam tettem, * szent hegyemen, Sion hegyén.”
Az Úr szólt hozzám: † „Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.”
Hívek: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.
Vagy: Alleluja.
E: „Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, * az egész földkerekség lesz a birtokod.
Vasvesszővel kormányzod őket, * és mint cserépedényt törheted össze őket.”
H: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.
Vagy: Alleluja.
E: Királyok, tehát bölcsek legyetek, * föld bírái, értsétek intésemet.
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * hódoljatok előtte rettegéssel!
H: Fiam vagy nékem, * ma adtam neked életet.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 2,6-7.8-9.10-11

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok az út, az igazság és az élet. * Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.” Jn 14,6 – 4 g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus az út, az igazság és az élet.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 14,1-6

Szomorú történet...

Egy régi monda szerint volt egyszer egy asszony, aki gyermekével a karján elsétált egy barlang mellett, és valami egészen különleges hangot hallott kiszűrődni onnan:
- Gyere be nyolc percre, vigyél, amennyit csak akarsz, de ne felejtsd el a legfontosabbat! Jól figyelj: ha kilépsz, az ajtó végleg bezárul! Gyere, vigyél a kincsből, de ne felejtsd el a legfontosabbat!
Az asszony belépett a barlangba, amely színültig tele volt drágaságokkal. Az arany és az ékszerek teljesen lenyűgözték, így hát letette a földre gyermekét, és annyi kincset kapkodott a kötényébe, amennyit csak bírt. A titokzatos hang ismét megszólalt: - csak nyolc perced van!
Amint letelt az idő, az asszony a rengeteg arannyal és drágakővel kirohant a barlangból, s az ajtó bezárult. Csak akkor jutott eszébe, hogy kisfiát bizony bent hagyta. Az ajtó azonban örökre bezárult.
A gazdagság rövid ideig tartott, a keserűség holtáig kísérte.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Reményik Sándor: Pilatus

(Jn 19,22)

A pörnek vége.Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövébena fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitokragyogó ruháját,
A mellükverőmessiásokat,
A nap hevét ez átkos égalatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat, a császárt,
Kibíróvá tett ilyen nép felett.

"Feszítsd meg!" üvöltötték afülembe.
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajjon álmodik-e még a kereszten?

Valamit szólt nekem az igazságról,
Azután némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: "én vagyok".

Eh, hátkicsoda nékem ez az ember?!

Acsőcselék morajlott mint a tenger,
Énuntam, untam amazokat, ezt is.
Egymessiással több vagy kevesebb,
Pilatuslelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ezistenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem.Vége.

"De jaj! vajjon kire szállott avére?!"

Az alkony megy, az est, az éjleszáll,
De a helytartó nyugtot nemtalál.

"Feszítsd meg!" üvöltöttéka fülembe
És nekem nem volt elégfegyverem,
Nem volt elég lándzsásomodakünn,
Vagy - vagy üres volt talán aszívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szívüres,
Bús madarak, el a szívről, hess!

"Feszítsd meg!" üvöltötték afülembe.
Mi közöm hozzá? feszítsétekhát,
Te véres kezű, szennyescsőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát aMessiást!
Él-e, meghal-e, egy marad azátok,
Isten se váltja meg ezt avilágot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétekhát!
Vigyétek! - Vitték. A keresztenholt.
Ki tudja, talán mégiskirály volt!”

Csend most. Dehallga! most az éj kopog,
Pilatuspitvarában a papok.
„Uram, mi véledegyet így nem értünk,
Ahogyan írtad,botránkozás nékünk,
Rexnek, Uram, csak őmondta magát,
Nem készítetted jól aGolgothát!”

Ni, milyen furcsarőt láng a szemén!
Ím kővé vált anádszál: oly kemény.

(Odafenncsendbe hallgat a kereszt.)
Pilatus nő,ahogy beszélni kezd:
„A Messiástokmegmenteni késtem,
De négy betűt akeresztjébe véstem,
E négy betű azén becsületem,
Hajótöröttségemutolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszkemakacsságom,
Egy akarat azakaratlanságon.

E négy betű az énbecsületem.
Hadesre! ez a négy betűmarad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négybetű az én becsületem!!

Papok,zsidók, hozzátok szólok nyiltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárbakezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt

Tükör...

Tükörbe nézünk, hogy külsőnk szebbé váljon, de a lelkünket szebbé akarjuk tenni? Nagyböjt az az idő mikor a lelkünkbe is rendet tehetünk.

Ablak

      Néha, néha jó az ablakot megtisztítani. Hisz ha koszos, nem látunk ki és kevesebb fény is jön be. És épp ennyire fontos a lelkünk ablakát is megtisztítani. Mit? A szívünket, hisz ahogy Exupéry írta: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." "On ne voit bien qu`avec le coeur. L`essentiel est invisible pour les yeux."

Kereszt

Nehéz, de egyben édes Jézus keresztje.

Miért?

Mert értünk, helyettünk cipelte ezt a nehéz fadarabot...