Bár szomorú, hogy sok kisgyermek meghal keresztség előtt: abortusz, betegségek, balesetek. Ők nem Isten gyermekei? Ők nem kerülnek a mennyek országába? De, hisz ők angyalok, ők is igazán Isten gyermekei, szentek mert még a bűn nem mocskolta be ártatlan lelküket, ezért ő értük nem is kell gyászmisét mondatni, hisz biztos a Mennybe vannak.
A képen egy idős kezet láttunk, ami összekulcsolva van, mintha imádkozna. Ez a kéz 5 évig fogságban dolgozott, raboskodott. Utána hazatérve itthon is sokat szenvedett, dolgozott. De tudta, hogy vágyni kell az Istent, a kezet nap, mint nap imára kell kulcsolni, tudta, hogy jó Isten gyermekének lenni.
Milyen a gyermek?
Vannak álmai, szeret kérdezni, őszinte és tudja hogy az igazi biztonság az édesanyja karjában van. A kisgyermek mosolyába Isten mosolyog ránk.
Bár sokszor, sajnos egyes édesanyák elhagyják gyermekeiket. Isten sohasem hagy el, Ő rá mindig lehet számítani. A fenti imádkozó kéz bízott az Istenbe, mikor a fogságba volt, tudta hogy ott is az Isten gyermeke, hogy Isten vele van. Sokszor kérdezzük, hogy miért is kell szenvednünk, ha van Isten miért engedi meg, hogy gyermekei szenvedjenek?
Szabad akarat. Isten annyira szeret bennünket, hogy elfogadja azt ha valaki nem Őt válasza, bár az ajtót nem zárja be. Hisz haza várja, mint a tékozló fiút az édesapja. A bűnök okozzák a szenvedést. Nem Isten kívánsága, hogy háborúk legyenek, hogy a földet mérgezzük, hogy pusztító viharok legyenek. Mert ha mindenki vágyna az Istent, nem lennének háborúk, nem lenne szegénység, nem lenne boldogtalan ember.
Isten gyermekének lenni, azt jelenti, hogy éljek úgy mint Jézus. Szeresem a barátot, szeresem az ellenséget. A jó gyermek az aki szófogad, aki nap, mint nap törekedik arra, hogy örömet okozón szüleinek. A szentek Isten jó gyermekei voltak, mert vágytak Ő utána, mert szeretek és így örömet okoztak embertársaiknak és az Istennek is. Legyünk mi is Isten jó gyermekei.