† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus harmadszor jelenik meg tanítványainak: kenyérrel és hallal vendégeli meg őket.
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is.
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 21,1-14
„Gyertek, egyetek!” Hallottuk a mai evangéliumban, ahogy Jézus hívja tanítványait. Pedig milyen érdekes, az evangélium elején még Ő kérdezte: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” A kérőből ajándékozó
lesz. Jézus harmadjára is megjelenik tanítványainak. Akikről gondoskodik, törődik velük, sőt csodát tesz.
A tanítványok már többször találkoztak Jézussal, de mégis valahogy nehezen ismerték fel a feltámadt Jézust. Nem tudták elfogadni, vagy jobban mondva felfogni, megérteni a hírt: Jézus valóban feltámadt! minden úgy volt, ahogy megmondta. A szívükbe ott van a kétség és a félelem is: most hogy lesz tovább? Mi lesz holnap? Ez most a mi szívünkbe is ott van. Mi is félünk a holnaptól, a vírustól, mi is aggódunk.
A mai evangéliumot meghallgatva bennem az a kérdés is felvetődik, hogy miért is ment Péter és a többi tanítvány halászni? Kikapcsolódásból vagy pedig vissza akartak térni régi életükhöz, halászni és szépen csendesen, egyszerű életet élni. Jó Jézus feltámadt, de mi az én feladatom most, mi az én küldetésem, hogyan legyen tovább? És aztán még halat sem tudtak fogni. Csődöt mondtak, remény vesztetek lettek. Jézus már nincs velünk és már halat sem vagyunk képesek fogni. És ebben a csüggedésben, ebben a csendben, reményvesztettségben jelenik meg Jézus. mondhatni újból emberhalásszá teszi őket, reményt és erőt ad szívükbe. Ne féljünk, mert Jézus velünk van. feltámadt, de nem hagyott magunkra. Most is törődik és gondoskodik mi rólunk.
Gyertek, egyetek! Hív bennünket is Jézus. Bár nem mehetünk a templomba, nem vehetjük magunkhoz a Szentostyát, akkor mégis mit tehetünk? Hogyan válaszoljunk Jézus hívására? Kövessük Jézust otthonainkba. Halljuk meg nap, mint nap az ő hívó szavát. Bennünket is hív az Ő követésére. Legyünk szerető, irgalmas, türelmes emberek otthonainkba. Imádkozzunk, olvassuk a Szentírást. De keressük a csendet is a mindennapok megélésében. Hisz Isten a csendben szól hozzánk. Isten gondoskodik rólunk, de mi is tegyünk meg azokat a lépéseket, ami ahhoz kell, hogy Krisztus követő legyek. Ámen!
