25. évközi hét szombat
Szép az ifjúság, de elmúlik, egyszer véget ér, de nem mindegy hogy miképpen. A jelent megélni kell és pedig a szeretet által. :) Most szeres! :)
OLVASMÁNY a Prédikátor könyvéből
Az ifjúkor ajándékait Isten előtti felelősséggel kell használnunk, mert eljön a halál és a számonkérés ideje.
A Prédikátor szól:
Te, ifjú, örvendj fiatal korodban, és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!
Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát, de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!
Elűzheted a búbánatot szívedből, és óvhatod testedet a betegségektől, az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!
Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is, mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai, mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod: „Ezek már nincsenek kedvem szerint!”
Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok; amikor eső után újra felhők jönnek; amikor már reszketnek testőreid (a kezeid), és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid), elfogynak őrlő lányaid (a fogaid), és nem őrölnek tovább; az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig már homály födi; amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid), a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül; amikor a madárfüttyre már ébren leszel, és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg; amikor szédülsz a magasban, és félsz az úton; amikor virágzik a mandulafa, a sáska jóllakik és nehezen vánszorog, a kapor beérik és széthullatja magvait, akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked, mert elindulsz örök hajlékod felé, s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók. Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál, és megreped az aranyedény, darabokra törik a forrásnál a korsó, és összetörik a kútnál a kerék, már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.
Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság!
Ez az Isten igéje.
Préd 11,9-12,8
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre. 1. vers.
Előénekes: Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: „Térjetek vissza, emberek fiai.”
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás éjszaka.
Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére elfonnyad és elszárad.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,3-6.12-14 és 17
ALLELUJA
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus győzött a halálon, * s az evangéliumban felragyogtatta az örök életet. Vö. 2Tim 1,10b – 12. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus újból megjövendöli szenvedését.
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: „Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”
De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,43b-45
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése