Urunk Mennybemenetele ünnepeljük vagy népiesen mondva Áldozócsütörtököt!
Feltámadása után Jézus még itt volt a földön, megjelent tanítványainak, hitüket erősítette. De eljött a nap, mikor Jézus felment a mennybe. A régi ember a mennyek országát a felhők felett, a kék égbolt fölött képzelték el. Így ábrázolták a festők, művészek képeken, a templom falain.
Mit is jelent Jézus Mennybemenetele?
Mikor 1961-ben Gagarin, mint első ember a világűrben járt, kijelentette: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.”
Hol van a Mennyekországa? Hova ment Jézus? Talán ez az első kérdés, ami a mai ünnepen felvetődhet. Gagarin rossz helyen kereste az Istent, hisz a Mennyekországa nem egy falu, egy várás, egy hely, hanem egy állapot. Sokszor látom a 10 hónapos keresztlányomat, hogy az édesanyai ölbe milyen nyugat, milyen boldog, de ha onnan kiszakítják, szívbe markolóan tud sírni, na ez a pokol, távol lenni az Istentől. Az ember vágyik Isten után, csak látom szintén a kisgyermekeken, hogy mennyire be akarnak menni séta közben a templomba, szeretik a harangot hallgatni. A szerelmes szívek akkor nyugsznak meg, mikor a szerelem beteljesül. Az emberi szív is nyugtalan míg megnem nyugszik az Istenbe, ahogy Szent Ágoston mondta, hisz míg megnem tért ő is elégé nyugtalan életét élt. Isten annyira, de annyira szeret minket, hogy tiszteletbe tartja szabadakaratunkat. Elfogadja azt, amit választunk: az Isten nélküli életet vagy pedig az Isten melletti életet. Mert az igazi kérdés nem az, hogy mi lesz a halál után, hanem éppen az, hogy milyen élet van a halál előtt. Az élet pedig attól lesz élet, ha szeretettel éljük meg.
Hol is van Isten?
A Mester tanult emberek vendége volt.
Meglepő kérdést tett fel nekik:
- Hol lakik az Isten? – kinevették.
- Mit beszélsz? A világ telve van az Ő dicsőségével.
A Mester választ adott saját kérdésére:
- Isten ott lakik, ahová beengedik.
Paulo Coelho írja szépen egyik könyvében: „A hegyeket már megmászták, az űrhajósok már eljutottak a világűrbe, s a tengereken sincs már egyetlen aprócska sziget sem, amit ne fedeztek volna föl. De hátravan még a lélek meghódítása.”
Igen a mai ember szeret sok mindenre foglalkozni, törődni, de lélek a szív talán nem kap annyi törődést, mint amennyire szüksége volna. Egy festő szépen ábrázolta, hogy Jézus egy ajtó elött kopogtat, de az ő oldalán nincs kilincs, csak az ajtó másik oldalán. Nyissam ki szívem ajtaját, hogy Jézus szívembe élhessen. Hogyan?
Imádjam az Istent. ne a horoszkópba, babonákban bízzak, hanem Istenbe. Legyek hű férjemhez, feleségemhez. Legyek igaz, jó ember, aki nem csapja be embertársát, aki szeretettel él.
Bár Jézus a Mennybe ment ez nem azt jelenti, hogy magunkra hagyott, hogy árvák lennénk. Ma hallottuk az evangéliumban, hogy tanítványait küldi, hogy az evangéliumot az egész világon hirdessék. Bár mintha egy fenyegetés is elhangzana, hogy aki hisz az üdvözül, aki nem az pedig elkárhozik. De azt is halljuk, hogy az Úr együtt munkálkodott velük, hogy segített. Bennünket is megsegített, csupán tegyük meg amire képesek vagyunk.
Mi a mi feladatunk?
Mindennap a szeretet megélése, akárcsak egy aprócska gesztussal is.
Ötödik osztályba történt, hogy Jani figyelmes lett Péterje, aki hazafele készülődve azon iparkodott, hogy magával vigye az összes könyvét. Jani gondolta is, hogy milyen furcsa osztálytárs, hogy az összes könyvet magával cipeli. Mert ebben az iskolába úgy tanultak, hogy órák után a házit elvégezték, a leckét megtanulták és aztán haza mentek, ezért nem is volt szükség hétvégére magukkal cipelni a könyveket.
Hazafele menet Jani észrevette, hogy fura osztálytársát egy banda megtámadta. Addig lökdösték, hogy Péter beleeset a nagy sárba, a könyvek pedig szanaszét. Jani odament felsegítette társát, beszélgetek és közben kiderült, hogy nem rég került oda. Jó barátok lettek. Az elballagási záró ünnepségen, Péter tartotta a végzős búcsúbeszédet. És ahogy ilyenkor lenni szokott hálát mondott szüleinek, tanárainak, iskolatársainak és különleges képen a legjobb barátjának, aki megmentette az életét egy mosollyal. Hisz elmesélte az első találkozásukat amikor a banda megtámadta. Ő éppen akkor öngyilkoságra készült, ezért vitte haza könyveit, hogy ne a szüleire maradjon ez a fájó gond. De egy mosoly megmentette.
Egy aprócska mosoly is élethetet menthet. A mai ünnep erre hív életünk célja legyen a Mennyország, éljünk ennek a tudatába, hogy mi is oda szeretnénk kerülni. Legyünk szerető mosolygos emberek. Isten velünk van az élet tengerén bennünket is megsegít, mert nincs semmilyen olyan élethelyzet melyből nem lenne kiút. Mindig van megoldás. Vándor úton vagyunk, úticélunk a Mennyország, fegyverünk pedig a szeretet és ezt minden nap éljük meg. Mondjuk minden reggel: ma is szerető ember leszek, nem lesz a gyűlölet, a harag, a bosszú embere. Egyszerűen szerető, mosolygos ember.
