Kedves hallgató! Látjuk és halljuk, hogy milyen szörnyű egy háború, de ilyen szörnyű az is, amikor két ember haragszik egymásra. Jézus a mai evangéliumba a gyilkoság szintjére emeli a haragot. Haragudni annyi, mint gyilkolni? Tehetjük fel a kérdést. És a válasz igen. Mert a haragokból lesz gyilkosság, háború. A harag olyan, mint egy repedés. Ha nem tulajdonítunk nagy odafigyelést, törődést, akkor tovább nő és átszakad a gát, a ház összedől. A repedés a pusztulás jele.
Miért is haragszunk?
Dühbe jönni nem is olyan nehéz. Elég egy rossz szó, egy megsértés, egy apró bántódás. És már haragszunk is. Sokkal könnyebb megharagudni, mint a haragot elengedni, megbocsátani. De talán a legfájdalmasabb, az ha olyan bánt meg, akitől a leginkább nem várjuk el, aki nagyon közel áll a szívünkhöz. Fájdalmás látni, amikor férj és feleség haragsznak egymásra, testvér a testvér ellen fordul, vagy két régi jó barát összeveszik és nem beszélnek évekig egymással.
Jó haragos embernek lenni? A harag mit változtat?
A haragtól a problémák nem oldódnak meg, a harag csak tovább fokozza, és a haragos ember nem tud boldog lenni, még akkor sem, ha jogos a haragja.
Jézus haragudott e? a válasz nem. Ő megmaradt a szeretet, a megbocsátás útján. Bár sokszor megbántották, megsértették és talán egyszer úgy tűnik, hogy igazán dühös is volt, mikor az árusokat a templomból kizavarta „ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” pedig csak szerető szível rendet tett Atya házába. Csak egy fájó kérés, felszólítás volt. „ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
Szerető és nyugodt szívvel megmondani, ami fáj. Nem a dühöt, a haragot táplálni, hanem megmaradni a szeretetben akkor is, ha fáj. Jézusnak mennyire fájt az ostorcsapás, az igazságtalan bánásmód.
Nagyon tetszik az a jelenet János evangéliumból mikor Jézust elfogták és a főpap meg a tanítványai Jézust faggatják és aztán az egyik poroszló arcul üti Jézust ezt mondva: „Így felelsz-e a főpapnak?” Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?” Jézus a megaláztatás közben is nyugodt maradt nem haragudott, nem akart visszaütni. Nyugodt maradt a dühhel szemben, nem kiabált, nem ordítót nyugodtan felelt. Nem jó dühösnek lenni, hisz olyankor olyan szó is elhagyhatja szánkat, amely felér egy gyilkossággal. Néha, ha felbosszantanak, dühösek vagyunk igyunk egy pohár vizet és ne nyeljük le. Gondoljunk arra, hogy a düh menjen el és azt mondjuk amit Jézus is mondana abban a helyzetben. Ne sértsük meg egymást a düh által.
Kedves testvérek! Ne legyen háború köztünk. Bocsássunk meg felebarátainknak, hisz, ha haragszunk, hogy imádkozhatjuk nap, mint nap a Miatyánkba: „és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;”
Kedves testvérek a mai evangélium arra buzdít, hogy ne legyünk haragvó, sértődő emberek. És főleg arra, hogy ne is legyünk azok az emberek, akik másokat megsértenek. Legyünk a béke és a türelem emberei.
