Jean Crasset SJ: Betrachtung über die Nächstenliebe

Mein Nächster ist ein Mensch – wie ich.
Er ist geschaffen nach Gottes Ebenbild – wie ich.
Er ist losgekauft durch sein Blut – wie ich.
Er ist eins von seinen Gliedern – wie ich.
Er ist ein Kind der Kirche – wie ich.
Er ist genährt durch dieselben Sakramente – wie ich.
Er ist bestimmt für denselben Himmel – wie ich.
Gott gebietet mir, ihn zu lieben – wie mich.
Jesus bittet mich darum und trägt es mir auf.
Er erachtet es als an sich geschehen, was ich jenem tue.
Er macht jenen zu seinem Stellvertreter.
Er überschreibt jenem, was ich ihm schulde.
Ich kann sein Jünger nicht sein,
wenn ich ihn nicht liebe.
Wenn ich jenen verachte, wird Er mich verachten.
Wenn ich jenen hasse, wird Er mich hassen.
Wenn ich jenen betrübe, wird Er mich betrüben.
Wenn ich jenen entschuldige,
wird Er mich entschuldigen.
Wenn ich jenen unterstütze,
wird Er mich unterstützen.
Wenn ich jenem verzeihe, wird Er mir verziehen.
Über die Liebe wird er mich richten.
Ich will ihn lieben mit Herzlichkeit.
Ich will ihn lieben ohne Ausnahme.
Ich will ihn lieben mit Großmut

Barátság...Kis Herceg

Történt egyszer, hogy fejembe vettem, megrendezem a Kis herceg történetét. Színpadra ültettem Saint-Exupery remekét, amelynek keretét Hamvas Béla barátságról írt esszéjéből való idézet adta.A férfi-nő barátság c. bejegyzésem folytatása képpen elsőként a barátság fogalmáról kívánok párbeszédet folytatni. Segítségül a számomra két legfontosabb idézetet hívom. E két idézet, és szerzőik végigkísérték eddigi életemet, sőt volt olyan pillanat is, amikor együtt tűnődtünk az élet dolgairól.

Történt egyszer, hogy fejembe vettem, megrendezem a Kis herceg történetét. Színpadra ültettem Saint-Exupery remekét, amelynek keretét Hamvas Béla barátságról írt esszéjéből való idézet adta.

A "megszelidítésről":
   
     - Jó napot! - mondta a róka.
     - Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
     - Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
     - Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
     - Én vagyok a róka - mondta a róka.
     - Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
     - Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
     - Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
     - Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
     - Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
     - Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
     - Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
     - Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
     - Kapcsolatokat teremteni?
     - Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
     - Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
     - Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
     - Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
     A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
     - Egy másik bolygón?
     - Igen.
     - Vannak azon a bolygón vadászok?
     - Nincsenek.
     - Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
     - Nincsenek.
     - Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
     A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
     - Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
     - Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
     - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
     - Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
     - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...



     Másnap visszajött a kis herceg.
     - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
     - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
     - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
     Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
     - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
     - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
     - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
     A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
     - Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
     A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
     - Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
     Azzal visszament a rókához.
     - Isten veled - mondta.
     - Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
     - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
     - Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
     - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Nem igaz... Nyírő József

Nem igaz, hogy a háborúnak lelke van... Nem igaz, hogy jobbak leszünk általa... Nem igaz, hogy a ma született, ártatlan csecsemőnek is szenvednie kell... Én nem tudom visszaadni a halott apákat, sem a halott férjeket, drága gyermekeket. Nem tudom, nem tudom! (...) De tudom, hogy nem azok fognak győzni, akik egymást öldösik. De tudom, hogy kifosztott, meleg fészek romjaiból új otthon épül. De tudom, hogy a csók erősebb, mint a fegyverek, s egy ölelő karban több élet van, mint amit eddig az összes találmányok és bölcsességek nyújtottak. 

Örömök...

Az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. M. S.

A csoda kő...

A falusi asszony igencsak meglepődött, amikor egy meglehetősen jól öltözött idegen kopogta-
tott ajtaján, és ennivalót kért.
-- Sajnálom -- mondta az asszony --, most éppen nincsen itthon semmim.
-- Ne is törődjön vele -- válaszolta barátságosan az idegen --, van egy “leveskő” a tarisznyám-
ban. Ha megengedné, hogy beletegyem egy fazék zubogó vízbe, a világ legízletesebb levesét
készíteném el belőle, csak jó nagy legyen a fazék.
Az asszony kíváncsi lett. Feltette a fazekat a tűzre, a szomszédban pedig elsuttogta a leveskő
titkát. Mire a víz forrni kezdett, az összes szomszéd ott volt, hogy lássák az idegent és
leveskövét. Az pedig bedobta a követ a vízbe, majd egy kiskanálnyit jó étvággyal megízlelt, és
így szólt:
-- Csodálatos, csak egy kis krumpli kellene bele.
-- Nekem van egy kis krumplim -- kiáltotta az egyik asszony. Pár percen belül már ott is ter-
mett egy nagy adag szeletelt krumplival, amelyet azonmód beleöntöttek a fazékba. Az idegen
ismét megkóstolta a levest.
-- Nagyszerű! -- mondta. De aztán vágyakozva hozzátette:
--Ha még egy kis hús is volna benne, akkor lenne ám csak az igazi!
Erre egy másik háziasszony rohant haza, hogy egy kis húst hozzon, amit az idegen hálásan
el is fogadott, és belerakta a fazékba. Amikor ismét megkóstolta a levest, szemét az ég felé
fordítva mondta:
-- Fenséges! Ha még egy kis zöldség is volna benne, tökéletes lenne, teljesen tökéletes.
Az egyik szomszéd gyorsan hazasietett, és egy nagy szakajtó répával és hagymával tért vis-
sza. Miután ezek is bekerültek a fazékba, az idegen ismét megkóstolta a levest, majd paranc-
solóan így szólt:
-- Sót és fűszereket!
-- Itt vannak -- mondta a háziasszony.
Aztán jött még, és annyit szólt:
-- Tányért mindenkinek!
Az emberek hazarohantak tányérért. Egyesek kenyeret és gyümölcsöt is hoztak.
Akkor aztán mindannyian hozzáfogtak az evéshez. Az idegen mindenkinek bőven mért a
fazékból. Valahogy furcsamód boldognak érezték magukat, miközben nevetve és beszélgetve
fogyasztották legelső közös főztjüket.
A vidámság közepette az idegen továbbállt, de csodás leveskövét otthagyta nekik, hogy bár-
mikor használhassák, ha ismét enni akarnák a világ legjobb levesét.

Petrus Canisius SJ (1521-1597): Allgemeines Gebet (Auszug)

Allmächtiger, ewiger Gott! Sieh an mit dem Augen deiner Barmherzigkeit den Jammer der Menschen, ihr Elend und ihre Not.

Erleuchte und stärke in allem Guten die geistlichen und weltlichen Vorsteher und Behörden, damit sie alles fördern, was zu deiner Ehre und zu unserem Heil dient, zum allgemeinen Frieden und zur Wohlfahrt der ganzen Welt.

Dir, o Gott, sei empfohlen unser Tun und Lassen, unser Handel und Wandel, unser Leben und Sterben. Lass uns hier in deiner Gnade leben und dort in der Gemeinschaft der Heiligen dich ewig loben und ehren.
Amen.

A részletek

A részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát. M. S.

Kiválasztott lény

Az emberek, kiknek homlokán az égi jel tükrözik, mely mutatja, hogy az istenek pártfogolják őket, csakugyan kiválasztott lénynek érzik magukat, s a módban, ahogy a világ elé lépnek, van valamilyen hiú biztonság. M. S.

Pedro Arrupe SJ: Sehen mit neuem Blick

Gewähre mir, Herr, alles mit neuem Blick zu sehen,
die Geister zu unterscheiden und zu prüfen,
die mir helfen, die Zeichen der Zeit zu lesen,
lass mich schmecken, was zu Dir gehört.
Schenke mir die Klarheit der Einsicht,
die Du Ignatius zuteil werden ließest.

Hugo Rahner SJ: Mut des Glaubens

Gib mir, o Christus, den Mut des Glaubens.
Leuchte mir, Du klares Licht meines Gewissens.
Schenk mir jene Liebe, die mich in der Verborgenheit
meines schüchternen Herzens entzückt und ohne die
ich Dich nicht erkennen kann, dass Du der Herr aller
Dinge bist, der Atome und der Sterne, der Menschenleiber
und der Geisteswelten.
Dann bin ich in Dir ein glückseliger Mensch.

Veszély...

A veszélyben mindig van vonzás és igézet is. Mikor a sors valamilyen formában közvetlenül személyiségünkhöz fordul, mintegy néven szólít meg, a szorongás és a félelem alján mindig sugárzik egyfajta vonzás, mert az nem csak élni akar, mindenáron, nem, az ember teljesen meg akarja ismerni és el akarja fogadni sorsát, mindenáron, még a veszély és pusztulás árán is. M. S.

Csoda...

Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.

A szeretetet kifejezni...

"Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni." Márai Sándor

A legnagyobb hősiesség

A legnagyobb hősiesség, megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ. S ennél is igazibb hősiesség, megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél. Márai Sándor