2015. október 14. – Szerda (Lk 11,42-46)

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.” Lk 11,42-46

Milyen hamar mi is Jézus mellé állunk, mert ma is vannak farizeusok, törvénytudók. Ők mutatják a szépet, a jót, de megnehezítik az életünket, hisz terheket raknak ránk.

De vajon mi nem vagyunk néha ilyen farizeus, törvénytudó emberkék? Akik mutatják a szépet és a jót, de megnehezítjük egymás életét.

Hányszor és hányszor mi is sokszor megnehezítjük embertársaink életét. Hisz terheket adunk másoknak. Haragszunk, irigykedünk, kibeszéljük a másikat… és még sorolni lehetne, hogy miket tudunk mi tenni.

Az élet egyszerűbbé és boldogabbá válik, ha gyakoroljuk nap, mint nap a megbocsátást. Ha a szívünkbe a szeretet lüktet, nem pedig a harag, irigység, bosszú. Ha embertársainkra mosolyogva nézünk, nem pedig mérges pillantásokkal…

Házasság

Kedves testvérek!

„Nem jó az embernek egyedül lennie.”, halljuk a mai olvasmányba és ezért Isten segítőtársat alkotott, aki hozzá illő, illetve az ő segítségére van. Segítőtárs, mert az embernek nem jó egyedül lennie. Mert az ember szenved a magánytól, szenved attól, hogy egyedül éljen. És mégis mit tesz a ma embere? Elválik. A segítőtársról lemond, mert gondok akadtak, mert mégsem olyan, mint azt ő annak idején elgondolta, mert valami megváltozott…

Ma az egyházban a legvitatottabb téma a válás. De már azt is tapasztaljuk, hogy sokan már meg sem házasodnak. Hisz könnyebb elválni, ha papír nem köt bennünket össze.

Rómeó szerelmes lesz Júliába, aztán dúl a szerelem, harcolnak egymásért. És aztán csapnak egy nagy lagzit: hintó, limuzin, több száz vendég. Egy igazi álom esküvő. Aztán telik múlik az idő, a gyerekek megérkeznek, de egyre többet vitatkoznak. Rómeó és Júlia már nem is olyan tökéletes pár. Rómeó egyre jobban egyezik a kolléganőjével Icikével, de Júlia sem hanyagolja el kollégáját, Pistikét. Aztán kimondják a válást, mert mégsem ők a nagy álom pár. Valami történt.

A nagy szerelemnek nem addig kell, hogy tartson, míg egymásnak kimondják az igent, hanem éppenséggel az esküvővel kezdődik el az igazi szerelem. Hiszen a templomi esküvőn a szerelmes menyasszony és a szerelmes vőlegény Isten színe előtt arról tesz tanúságot, hogy együtt szeretnének megöregedni. Az élet számukra már nem két élet, hanem egy. Ők már egyek. És történjen bármi is betegség, gondok, bármi, ők együtt maradnak. A házasság kötéskor történik még egy fontos dolog. És pedig ebbe a szerelmes életbe meghívják Istent, hogy legyen Ő is jelen nap, mint nap.

A probléma akkor kezdődnek, amikor egymást elhanyagolják, egymásról, Istenről megfeledkeznek. Mikor már nem az fontos, hogy mi, hanem én. Amikor már nem egymásért élnek, hanem az énnek.

Az állatok között, pontosabban a madarak között található az albatrosz madár, melyek között 0 százalékos a válás, de a gólya madarak sem azok a fajták, hogy gyakran cserbe hagyják párjukat. Beutazzák a fél világot, az albatrosz madár pedig hónapokra magára hagyja a párját és mégis hűséges tud maradni.

         Hogyan lehet az ember ilyen hűséges, hogyan lehet hosszú boldog házasságot élni?

Fontos, hogy az én, te mellet ott legyen az Ő is, hiszen Isten nélkül a szerelem semmit sem ér, Isten nélkül a szerelem gyenge, törékeny. Nem szégyen Rómeónak és Júliának, ha esténként együtt imádkoznak. Fontos, hogy úgy éljenek, mint egymás segítő társai nem pedig úgy, hogy úr és szolga kapcsolat. Fontos még az is, hogy sokat kedveskedjenek egymásnak. Munka előtt és után nem maradjon el a csók. Beszélgessenek sokat nap, mint nap. A legfontosabb mindig a család és aztán a többi. Szeretni kell a másik hibáit, mert senki sem tökéletes.

Kedves testvérek! Tökéletes házasság nincs, mert tökéletes ember sincs és minden napot úgy kell megélni, mint ma lenne az esküvő napja, minden nap az új igent ki kell mondani egymásnak. És ha valami tönkre ment, soha sem késő megjavítani. Mert még mindig az a jobb megoldás, hogy javítok, mint az hogy rombolok.

A mai misén imádkozunk a házasokért, azokért ahol problémák vannak, de azokért is, akik özvegyen, magányosan élnek. Ámen!