Út a homályba….

Haladsz, de bizonytalan vagy
Mész előre, de nem tudod hova.
Vissza nézel, de nem látsz semmit.
Nem tudod, hogy mi vár rád, mi lesz véled?
Egyedül vagy.
Megállsz és fázol.
Sóhajtól: Ó Uram segíts! Ne hagyj elveszni!
És abban a pillanatban érzed, hogy menned kell.
Menned, mert tudod, hogy nem vagy egyedül,
Nem vagy árva gyermek, kit az anyja elhagyott az utca hideg kövén.
Szívedben érzed a Teremtőt.
Aki alkotta a napot, a holdat, a ködöt,
De legfőképpen téged.
Eredj mert nem vagy egyedül.

Imádság Dsida Jenő

Uram! borzasztó! megöl ez a köd,
Ez a homályos, titkos sejtelem!
Mint mázsasúly, mint vérszopó vampírhad,
Úgy nyom lefelé, úgy ül lelkemen, -
Sehol menekvés! Sehol pihenő!
Homály előttem és hátam megett!...
Oh, ez a tespedt, gyilkos félhomály
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

Szökkenjen lángba éther, levegő!
Tüzes lángkévét löveljen a föld!
Szemet-vakító tűztenger legyen,
Mi földet, eget és mindent betölt! -
S aki versenyt zúg, sír a felsikoltó,
Jajongó lánggal, énmagam legyek!...
- Csak ez a sápadt, kínzó félhomály,
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

Vagy nem bánom, ha sötétség borúl rám,
A nem-tudásnak örök éjjele,
Melyben kialszik érzés, gondolat,
S az öntudatnak halvány mécsbele;
A mindenségből egy nagy semmiség lesz:
Nem lesz kérdés és nem lesz felelet...
Semmit se bánok, csak e félhomály
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

1924. április 7.

Dsida Jenő: Közöttük élek

Emberek barátja vagyok.
Közöttük élek és szívem kézről-kézre jár.

Ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak,
ismerek ifjakat, akikkel elborozgatok,
világra szóló terveket szövögetvén.
Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon
és búcsúzáskor megszorítják kezemet.
Ismerek kacér és komoly asszonyokat, akik ölelésem
forróságára várnak, vagy elsírják nekem szomorúságukat.
Ismerek kemény férfiakat, akiknek kérges a jobbtenyerük,
ismerek bölcseket, akik tanácsokkal látnak el.
Ismerek kötögető nagymamákat, akikhez kávézni járok
s meghatódom szerelmi emlékeiktől,
ismerek aggastyánokat, akik megsimogatnak
s ifjúságukra gondolván, szeretnek engem.

Ó, barátaim,
milyen öröm az nekem, ha találkozom
bármelyikükkel is a porzó napsütésben,
kopogó esőben, vagy zúzmarás utcai fák alatt:
szemükben látom az értelem fényét,
a felismerés gyors villanását,
örömük minden jelét!

Közöttük élek
s nevem együtt él fogalmaik közt
a fákkal, madarakkal, ünnepekkel és csillagokkal!

Az utcaseprő Dsida Jenő

Szép vers tele mély igazságokkal:

Hajnal. Dúdolva ballagok

hazafelé sok apró-cseprő

dallal szívemben. Rámköszönsz,

te szegény, piszkos utcaseprő.

Oly tisztességtudón köszönsz,

míg körűlted porzik a reggel:

egyszerre csordultig telek

alázattal és szeretettel.

Megállok és elnézem soká

zsíros, barázdás arcodat,

gémberedett, nagy kezedet,

torzonborz sárga bajszodat

fölötte a pálinka-gőzzel.

...Őt látom most, a mennyeit

benned, ó rongyos utcaseprő,

ki sepred a föld szennyeit,

ki világ bűnét elveszed

és jó vagy minden emberekhez...

Testvér, ha az üdvösségre jutsz,

rólam el ne feledkezz!

Hófúvás

A hó mindent lassan és lassn betakar.....