Egymást megörvendeztetni...

Advent 3 vasárnapja az öröm vasárnapja. Örülünk, hogy utunk végéhez érhetünk, de ez a vég egy kezdet is. Az advent készülődés, ráhangolódás Karácsonyra, amikor nem a fenyőfát és a télapót ünnepeljük. Hanem azt, hogy Isten eljött közénk. De nem csak kétezer éve ezelőtt, hanem most is. Isten nem távolról nézi, hogy szenvedünk, hanem velünk együtt akar szenvedni, velünk együtt akar élni. Isten fiával megörvendeztetett bennünket, ezért mi is meg kel, hogy egymást örvendeztessük. 

Az élet rövid és gyorsan elmúlik, ne feledjük nap, mint nap egymást szeretetünkkel megörvendeztetni. És ne azt keressük embertársainkban ami elválaszt, hanem azt ami egybeköt. Megbocsátani és megbocsátást kérni ma még nem késő, de lehet, hogy holnap  már az.

A csend...

A csend olyan háttere a kimondott szónak, mint a nagy mélység a víztükör alatt, melyet nem látunk, de mégis megérinti szívünket.
Szent-Gály Kata

Dicsérni...

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” [Mt 11,16-19]

A mai evangéliumban Jézus arról beszél, ami korunkban is nagy divatnak örvend: a másikat kritizálni. Mert ma szívesében  kritizálják a másikat, mint dicsérik. János pusztába vonulva és böjtölve buzdította az embereket a megtérésre. Jézus az emberek között maradva hirdette az örömhírt. De voltak mindig akik nem azt nézték, hogy mit tesznek, hanem mindig belekötöttek valamibe. Ma is sokan szeretnek kritizálni, elveszik a kedvünket attól, hogy a jót tegyük. A kritikák nem vették el Jézus és János kedvét, hanem ők továbbra is tették a jót.
Én ha kritikát kapok, akkor megvizsgálom magam, hogy tényleg igaz az amit rólam mondanak. Ha igaz akkor hibáimat kijavítom és így a kritika építő volt számomra. Ha pedig csak gúnyoló volt, akkor nem foglalkozom vele.

Kritizálni szeretünk, de hányszor dicsérjük meg nap mint nap embertársainkat? Mert nem csak a kritika építő jelegű, hanem a dicséret is. Ne felejtsük el egymást megdicsérni.

Egy gyermek üzenete a szüleihez

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam.
Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg, mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok.
Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat!
Taníts engem a jóra, és mondd el, mi a rossz!
Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban!
Dicsérj, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!
Irányításoddal jó utat fogok választani.
Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól, és a drogoktól.
Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!
Szeress és hagyd, hogy szeresselek!
Szeress akkor is, ha rossz vagyok!
Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!
Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedéseimkor!
Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre!
Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt!
Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra.
Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd.
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit!
Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim.
Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat.
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!
Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is. Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.
Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy „Bocsáss meg!”, „Kérlek szépen…”, „Köszönöm.”, ”Sajnálom a történteket.” – szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál.
Mondani fogok majd mást is, pl. hogy „Szeretlek Benneteket!”.
Mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, hitre és az emberek, országunk tiszteletére!

Igazán meghallani...

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg! [Mt 11,11-15]

A mai evangéliumban Jézus Keresztelő Jánost dicséri. János egy próféta, aki Isten üzenetét továbbítja az embereknek. János nem törődik azzal, hogy mi lesz ő vele, neki egy a fontos, hogy Isten üzenetét továbbítsa nekünk. A mai evangéliumból egy mondatot emelnék ki: "Akinek füle van, hallja meg!"

Egy falusi ember meglátogatta a városi barátját. És ahogy sétáltak a városi forgatagban, a falusi ember egyszer csak megállt és hallgatózni kezdet.
- Mit hallasz kérdezte a kíváncsi városi barát?
- Hallod a tücsök hangját?
- A városi ember meglepődve válaszolta: te képzelődsz, az autók hangján kívül nem hallok semmit.
A falusi ember lehajolt és megmutatta a tücsköt. A városi ember annyira hozzá volt szokva a városi zajhoz, hogy már mást nem is képes meghallani.

Én mit hallok meg a mindennapjaimban? Horoszkóp? Pletyka?
Én hallom Isten szavát napjaimban?
Isten meghallani lehet: a csendben, az imában, a szentírás olvasásában és embertársaimmal való mély és igaz beszélgetésekben.

Imádság
Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.

Jöjjetek hozzám...

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Mt 11,28-30

Én hova megyek ha fáradt vagyok? Ha gondjaim vannak? Ha szenvedek?
"Én felüdítelek" mondja Jézus a mai evangéliumba. Ha gondjaim vannak, forduljak bátran Istenhez, nyissam ki a Szentírást és olvassam, kulcsoljam imára bátran kezem és beszéljek a Mennyei Atyámmal. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket!"

Na mit hozott a Mikulás?

Kérdik sokan, de miért is ünnepeljük ezt a napot ajándékozással? Nem másért, mert élt egy püspök Myra városába aki életével sok embert megajándékozott. Segített amiben csak tudott: anyagiakkal, tettekkel és csodákkal is. Nem elég e napon csak az ajándékoknak örülni, hanem tudatosítanunk kel azt, hogy mi is Mikulások kell legyünk. És pedig úgy, hogy mi is megajándékozzuk embertársainkat tetteinkkel, segítünk egymásnak ahogy csak tudunk.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Mikl%C3%B3s#Legend.C3.A1k

Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.

Hol munka, lárma, hajsza,

hol a mindennapok küzdelme, harca,

hol keservek és kísértések,

próbák, bukások, szenvedések,

hol csend, csend, csend...

Kívül?

Vagy bent?

Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.

Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.

Ott a zajban, a mindennapokban,

küzdelmekben és feladatokban,

ott szenvedésben és kísértésben,

hogy felemeljen, õrizzen, védjen,

hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,

átvigyen tûzön és akadályon,

új erõt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,

de százszorosan vár ránk

-a csendben!

            Túrmezei Erzsébet

Isten szava

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.

Szivünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.

Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.

S mig födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.

1 Decembrie azaz december elseje...

December elseje Románia nemzeti ünnepe, de partiumi magyarként kérdem én, hogy mire legyek büszke ezen a napon. Az hogy nincs autópályánk, nincsenek munkahelyek, a kórházi ellátás, hát inkább pont pont........  Az ember legyen román vagy magyar és rabszolgaként kell, hogy dolgoznia banikért és közben a főnökök azt sem tudják, hogy  a pénzüket mire költsék? Kedves román politikusok ünnepelni tudtok, de a nemzetért  nem tesztek semmit. Nem attól leszek én magyar vagy román, ha zászlót lobogtatom, hanem attól amit teszek az országét. Ha az udvar tele van szemétel először kitakarítom és aztán ünnepelek, nem pedig fordítva. Kedves román politikusok ti nemzetetek hazaárulói vagytok, teszitek hogy nagy románok vagytok járátok a horat és közbe tömitek a zsebeteket euróval és még sok más pénzneművel.

Advent

Az első gyertya ég, de miért is? Várakozunk a válasz csak ennyi. Jézus Krisztust várjuk aki ma is meg akar szívünkbe születni. A gyémánt akkor lesz értékes ha megcsiszolják. Szívünkbe is akkor születik meg Jézus, ha a bűn szennyétől megtisztítjuk.