Egyház...

Te vagy. Igen te vagy, akit annak idején megkereszteltek. Jársz templomba vagy nem, imádkozó estéként vagy nem, de az egyház tagja vagy. Milyen az egyház? Olyan, mint te is vagy………

Budapest

Duna, parlament, Citadella, vár.
Mind egyet jelent.
Jobban mondva kettőt: Budát és Pestet.

Várni....

Menni, megállni és várni.
Várni és vágyni rá, mert jön.
Jön a megváltó,
Jön az üdvözítő.
De tényleg Őt várom?

ADVENTI GYERTYAFÉNY Simpf János

Fény hasít az éjszakába,
elűzi a sötétséget.
Azért gyúlt, hogy az Istenhez
vezessen el, testvér, téged.

Pislákoló, gyenge kis láng,
csak egy gyertya halvány fénye.
Mégsem győzi le a sötét,
hanem felmutat az égre.

Olyan mint egy felemelt ujj,
amely mindig figyelmeztet.
S most megkérlek szépen testvér,
nagyon-nagyon figyeld ezt meg:

Mindig csak a jó úton járj,
akkor biztos el nem tévedsz,
akkor nem nyel el a sötét,
akkor egyszer célhoz érhetsz

Elsárgulni…

Elsárgulni, lehullani és aztán enyészetnek indulni.
Ez a falevél sorsa.
Tavasszal kizöldülni,
Ősszel pedig sárgulva lehullani.
De tavasszal is és ősszel is,
 az ember megcsodál bennünket.
Bennünket egyszerűen színes faleveleket.

Meglátni....

Nézni, látni, gyönyörködni.
De igazán meglátni, csak a szívünkkel láthattunk.

Úton, útfélén...

Megyünk és jövünk,
Várakozunk és haladunk
Itt vagyunk és amott.

Néha meg, meg állunk,
hogy ismét haladjunk.
De kérdem én:
Hova is haladunk?
Merre tartunk?

Harc a téllel...

Fúj a szél, hull a hó.
Itt a tél,
az ősz tovaszállóban.

Kint hideg, bent meleg.
Ó ez a téli érzés.
Itt a tél,
de a szívekben legyen mindig nyári meleg!

Dsida Jenő: Purgatórium

Sustorgó víz-szirmú rózsák

buzogva nyílanak itt.

Mérges, dús sárga növények

rejtenek el valakit,

ki a mély völgyekben mindegyre járkál,

alszik zöldkristály hidak alatt,

ujjára villogó pillangók szállnak,

ujjával fog kicsi kék halakat,

űzi a dombon a fellegek árnyát,

ballag a hangyák halma körül,

aranyfüst-muzsikát hallgat a fákból

s zöngeti, zümmögi halkan. Örül.

Megy, megy, vándorol. Mosolyog mindíg.

Csendül az érchegyi vén kövezet.

Csak egy út van innen a völgyből

és az a mennybe vezet.

Wendelin

"Sankt Wendelin, verlass uns nie, schirm unsern Stall, schütz unser Vieh."

Szent Vendel

Október 20.
*Skócia, 554 körül(?). +Tholev, 617. (?)
Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is neveznek legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik (lásd: A szentek élete, 125. o.) utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez (lásd: A szentek élete, 247. o.) kapcsolódó misszió a kontinens felé.

A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi a mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult.

Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok támadásai érték a Szentföldet, s végül nem sokkal később, 614-ben el is pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniok kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére.

Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda -- vágtában hajtva lovát -- hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak.

E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.

Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, -- s hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után hirtelen megszűnt a járvány. Hálából Balduin herceg templomot építtetett, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel, és átvitték Vendel ereklyéit a kápolnából az új templomba. 1506-ban márvány szarkofágot készítettek, s mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi körmenettel emlékeztek az ereklyék átviteléről. Később, amikor hitetlenül hallgatták a Vendel-legendákat, ismételten felnyitották a sírt, hogy újabb és újabb nemzedékek bizonyosodhassanak meg az ereklyék hitelességéről.

A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa- szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, s ezek közül kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet- Európába, így hazánkba is.

A Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz műveiből (Önéletrajz, 22, 6-7. 14)

Ha Jézus Krisztus mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének – saját szavai szerint – gyönyörűsége telik.
Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk. A mi Urunk az, akitől és aki által minden jót megkapunk, ő majd személyesen fog minket oktatni. Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk.
Kívánhatunk-e többet annál, hogy ilyen hűséges barát legyen mellettünk, aki nem hagy bennünket cserben, mint evilági barátaink szokták, ha bajba és nehéz helyzetekbe kerülünk. Boldog az az ember, aki őt őszintén és igazán szereti, és állandóan kitart mellette. Nézzük például a dicső Szent Pál apostolt, aki – mondhatnánk – állandóan ajkán hordta Jézus nevét, annyira bele volt vésve és írva a szívébe. Amióta ezt megértettem, gondosan megfigyeltem néhány más nagy szemlélődő szentnek az életét is, és azt láttam, hogy ők is csak ezen az úton jártak, így Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernát és Sienai Szent Katalin. Kitárt szívvel kell tehát haladnunk ezen az úton, teljesen az Úristen kezére hagyatkozva. Ha ő szent Felsége fel akar bennünket emelni kamarásainak és titkos tanácsosainak a rangjára, fogadjuk szívesen ezt a kitüntetést.
Valahányszor pedig rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünkbe a szeretete is, amellyel annyi kegyelmet ajándékozott nekünk, és hogy mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Úristen, amikor szent Fiában ennek az irántunk való szeretetének a zálogát adta nekünk. A szeretet ugyanis szeretetet szül. Ezért igyekezzünk is, hogy mindig figyelemmel legyünk rá, és ezzel is élesszük magunkban a viszontszeretetet! Mert ha egyszer – az Úr kegyelméből – az ő szeretete mélyen belevésődik szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradsággal igen sokat tudunk majd elérni.

Dsida Jenő: Zúg az őszi szél

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk,
de októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk,
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.
Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
– hiszen annyi van, annyi van!
Rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
téli álomra térünk.

Hála....

Sírunk, nyavalygunk, panaszkodunk, hogy ez meg az nem jó. És elfelejtünk hálás lenni annak, amink van. 

Megint csupa kérdés

Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi

az új semminél, mely valaminek
tudja magát?
Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?
Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
olyan kapút, melynek csak egyik pántja
sok ezer fekete mérföld?
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
Miért faljuk fel egymást
akkor is, ha nem vagyunk éhesek
s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
ha végigütnek rajta?
S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
hullott levelek közé, mint aszott szemét
a seprű alá?
Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
a forgószelek tátongó sodrába?
S miért lát kicsivel többet az ember,
ha csöndesen ül egy percig... így...
s behúnyja a szemét?...

                                               Dsida Jenő

Allah sír....

Allah sír.
Allah nevében robbantani, az Ő nevében gyilkolni. Ezt Ő nem akarja, mert Allah vagy, ahogy mi szólítjuk Isten. Egy teremtő irgalmas Isten, mely életet ad és nem elvesz. Megbocsát és szeret. Ő nem bűntett, nem fenyeget, csupán szeret. Allah sír….

Lehetőségek

2016. július 12. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Jézus a mai evangéliumban korhol, szavai elég erősek. Talán úgy érezzük, hogy fenyeget. Pedig ez nem fenyegetés, csupán figyelem felhívás, szerető aggódás. Azok iránt, akik a kínált lehetőséget nem fogadták el. A városlakók a bűn útján járnak, Jézus csodákat tett, megmutatta a helyes utat. De ők semmit sem változtattak, maradtak a bűn útján. A pusztulást, a büntetést nem Isten adja, hanem a bűn és annak a következménye. Jézus ettől akarja megmenteni a lakokat. Ő megmentő, nem pedig bűntető. De tiszteletbe tartja a szabad akaratot, nem erőltet semmit. És talán ez legfájdalmasabb, amikor láttunk egy életet, mely nem hallgat az Isteni jelekre, hanem továbbra is a pohár után nyúl, továbbra is becstelenül bánik családjával. Az esélyt, amely adódót elszalasztja, nem él vele. És így tönkre megy.

Ez a mai rész számunkra is egy felhívás, hisz Isten nekünk is ad lehetőségeket, hogy jobbá legyünk, hogy valamit megváltoztassunk, ami rossz, ami fekély bennünk. A kérdés csupán, hogy mi ezt elfogadjuk? Akarjuk a változást hogy jobbak legyünk? Akarunk e „szenté” válni?

Ora et labora!

2016. július 11. – Hétfő, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje
Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29

Ora et labora! Imádkozz és dolgozz! Ismerősen cseng ez a mondat mindnyájunk fülében. Szent Benedek jelmondata volt, akire a mai napon emlékezünk. Benedek mindenét elhagyta, hogy Istenek élhessen. Elvonult a világ zajától, lemondott a földi dolgokról és Istent választotta. Imádkozott és dolgozott. Ma éppen ezt a két dolgot nem akarják egyesek, legalábbis nem népszerű imádkozni és dolgozni. Isten nincs, csak a buta ember agyszüleménye. Mindent meglehet magyarázni és a tudományt teljesen próbálják elszakítani a hit világától.
A munka rossz, fáraszt, egy szükséges rossz ahhoz, hogy sok pénzem legyen. Mert ha pénzem van, akkor én vagyok az isten. Akkor nem kell dolgoznom, csak élveznem a földi gyönyöröket. És az így gondolkodó ember rálép a boldogtalanság útjára. Bár látszólag megkóstolhatja a boldogság ízét, de ez csak kóstolás, ízlelés marad, nem lakik jó tőle. Szent Benedek tudta, hogy az ima és a munka vezet el az örök boldogság felé. Tudta, hogy e két dolog által valósíthatjuk meg álmainkat, feladatainkat itt a földön. Így lehetünk igazán azok, akiknek születünk.


Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de követőinek is. Kapisztrán Szent János

Egy kicsivel több virág az életben

Egy kicsivel több kedvesség,

és egy kicsivel kevesebb kapzsiság.

Egy kicsivel több odaadás,

és egy kicsivel kevesebb elvárás.

Egy kicsivel több mosoly,

és egy kicsivel kevesebb grimasz.

Egy kicsivel kevesebb rúgás abba,

aki elterült a földön.

Egy kicsivel több "mi" és egy kicsit kevesebb "én",

Egy kicsivel több nevetés,

és egy kicsivel kevesebb sírás.

Egy kicsivel több virág az életben,

és egy kicsivel kevesebb a sírokon!

"A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét." Weöres Sándor

Farkasok között...

2016. július 8. – Péntek
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

Mt 10,16-23

Ha szeretek és megbocsátok. Ha harag és gyűlölet nélkül élek: akkor bárány vagyok. Ha nem vagyok irigy, ha nem vagyok büszke, akkor is bárány vagyok. Ha szelíd és alázatosan élek, bárány vagyok. Bárány vagyok a farkasok között, mert ez az egyetlen út az irgalmas Bárányhoz, aki értünk a keresztfán feláldozta Őnmagát.

Imádság: 

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet! Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre! Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat! Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak! Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk!

Aggodalom

2016. június 18. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiketek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.” Mt 6,24-34

A mai ember sokkal aggodalmasabb, mint az az ember, aki száz vagy ötszáz éve ezelőtt élt. Pedig mennyi mindenünk megvan. Ma szinte olyan körülmények között élünk, mint régen a király a kastélyban. És mégis többet aggodalmaskodunk, mint nagyszüleink. Nekünk is üzeni Jézus: „Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt!” Ne aggódjak, csak tegyem meg amit megtudok, a többit pedig bízzam a jó Istenre és szépen kialakul minden.

Kincs...

2016. június 17. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák, és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”

Egy régi monda szerint volt egyszer egy asszony, aki gyermekével a karján elsétált egy barlang mellett, és valami egészen különleges hangot hallott kiszűrődni onnan:

- Gyere be nyolc percre, vigyél, amennyit csak akarsz, de ne felejtsd el a legfontosabbat! Jól figyelj: ha kilépsz, az ajtó végleg bezárul! Gyere, vigyél a kincsből, de ne felejtsd el a legfontosabbat!

Az asszony belépett a barlangba, amely színültig tele volt drágaságokkal. Az arany és az ékszerek teljesen lenyűgözték, így hát letette a földre gyermekét, és annyi kincset kapkodott a kötényébe, amennyit csak bírt. A titokzatos hang ismét megszólalt: - csak nyolc perced van!

Amint letelt az idő, az asszony a rengeteg arannyal és drágakővel kirohant a barlangból, s az ajtó bezárult. Csak akkor jutott eszébe, hogy kisfiát bizony bent hagyta. Az ajtó azonban örökre bezárult. 

A gazdagság rövid ideig tartott, a keserűség holtáig kísérte.

Az ember szereti a kincseket és főleg azokat, amelyek nincsenek meg neki. Fáj értük a foga, és észre sem veszi, hogy mennyire gazdag. Meglévő kincseinket akkor tudjunk igazán értékelni, mikor már nincsenek. Akkor jövünk rá, igazán nagy értékükre, mikor elvesztetünk, mikor nincs többé. Egészség, szülő, nagyszülő, testvér, barát, férj, feleség, békesség, szeretet…………..….

Nyissam ki szemem és örüljek annak, amim van, vegyem észre kincseimet, melyet a rozsda nem ehet meg, melyet a tolvaj nem lophat el. 

Az élet útja....

Az élet olyan, mint egy út. Melyen haladni kell és nem ácsorogni. Mely arra szolgál, hogy haza vezessen. De az élet rövid és megismételhetetlen, ezért fontos, hogy mindenegyes pillanatát szerető szívvel megéljük. És így haza találjunk. Haza ahol igazán otthon lehetünk.

Felkelek..

"Minden reggel kilenckor ébredek. Az újságért nyúlok, megnézem a gyászrovartot. Ha nem látom ott a nevemet, felkelek." Benjamin Franklin

Napikereszt

A mindennapi kereszt...

Egyik nap a szikla így szólt: én vagyok a legerősebb! Meghallotta ezt a vas, és rávágta: - én erősebb vagyok nálad! Akarod látni? Azon nyomban egymásnak estek, s a kő darabokra hullott. Ekkor a vas felkiáltott: - Én vagyok a legerősebb!
Meghallotta ezt a tűz: - márpedig én erősebb vagyok nálad! Be is bizonyítom! Addig küzdöttek egymással, míg a vas el nem olvadt. A tűz csak úgy szikrázott: hát mégiscsak én vagyok az erősebb! Meghallotta ezt a víz: - én viszont még nálad is erősebb vagyok! Várj csak! Ők is megküzdöttek, tűz kialudt. És így szólt a víz: - én vagyok a legerősebb! Meghallotta ezt a nap: - megállj, én erősebb vagyok nálad! Harcoltak, s a nap felszárította a vizet. A nap pedig büszkén ragyogott: én vagyok a legerősebb! Meghallotta ezt a felhő: - azt te csak hiszed! Én le tudlak győzni! Egymásnak estek, s a felhő eltakarta a napot. Így szólt: - én vagyok hát a legerősebb! A szél azonban rávágta: Tévedsz! Én nálad is erősebb vagyok! S azzal szertefoszlatta a felhőt. A szél hangosan zúgott: - én vagyok a legerősebb! A hegyek zúgva kiáltották: - mi erősebbek vagyunk nálad! A félelmetes küzdelemben a hegyek körbefogták és foglyul ejtették a szelet. A hegyek dübörögtek: erősek vagyunk, a legerősebbek! Meghallotta ezt az ember: - én azonban erősebb vagyok nálatok, mindjárt meglátjátok! A furfangos ember addig alakítgatta tudományával a hegyeket, míg a szél is kiutat talált rabságából. A hegyek felett aratott győzelme láttán az ember így szólt: én vagyok a legerősebb teremtmény a világon! Ekkor elé lépet a halál, s az ember, aki oly erősnek és okosnak gondolta magát, kilehelte lelkét. A halál diadalmasan táncolt, mikor váratlanul útját állta egy férfi, aki három nap után feltámadt és legyőzte őt.

Végtelen...

Matekból tanultunk a végtelenről, de a földi élet sokszor elég véges. Egy óra hamar véget ér. Pláne akkor, ha egy olyan személlyel töltjük el, aki kedves számunkra. Az idő véges, de van ami örök. Aminek nincs se kezdete, se vége. Mert a nap felkel és lenyugszik. Az évszakok jönnek és mennek. Az ifjak is egyszer megöregszenek. De van, ami változatlan. Az idő múlása, változatlan. Bármit tesszük, a napok múlnak. Mi pedig napról, napra közelebb kerülünk a véghez. De ez a vég egy kezdet az örökkévalóságra. Végtelenül lenni a VÉGTELENNEL.

Virágzás...

Minden tavasszal a természet legszebb ruháját ölti magára. A fák virágzása mindig megállásra késztetnek. Mert milyen szép a virágzó magnóliafa, vagy a szerény meggyfa. Egyszerűen csodálatosak. Sokan talán a természet véletlen művét látják benne, de én a meggyfa csodálatos virágjába, a gondviselő Istent látom. Én is ilyen virágzó fa lehetek, ha Isten napfény melegét beengedem nap, mint nap a szívem ablakán....

Élni akarni...

Bár nehéz, de mégis élni. Kő mellet kihajtani, többször megcsonkítva, de mégis kicsi faként nyitok. Nem adom fel, nyílnak virágaim. Még kicsi vagyok, de nagy leszek. Nem adom fel, nap mint, nap erősebb leszek. Erősebb leszek, hisz van ki adja a meleget, esőt és szelet. Egyedül gyenge, de Vele erős. Ő által leszek igazán megy fa. És én elfogadom.

Aszfalt porába.....

Leesve a porba, a szürke semmiségbe, de mégis megmaradok szép nyíló virágnak. Reménykedve, hátha egy kis tavaszi szelő, elfúj az út égető aszfaltjából, az üde zöld növénytársaimhoz.

Lenyugvó nap

A lenyugvó nap jelzi, hogy egy nap véget ért. Egy nap és vele sok mindenek vége lett. És ami vége, az már vége. De a hálánknak sohasem legyen vége. Mert minden lenyugvó nap látványa, egy ajándék. Hálás lenni a jóért és a rosszért egyaránt. Hálásnak lenni, hogy ezt a napot is megélhettük..Istenek legyen hála.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Mária igenje, arra emlékeztet a mai nap, hogy mi is legyünk az Igen emberei. Hisz Ő igent mondott az Istenek, igent mondott az Isten akaratának. Miért? Mert csak az Istenek adott igen virágoztathatja ki igazán életünket. Csak az igen által lehetünk igazán oltott nemes fa, amely csupán így képes bőséges, nemes gyümölcsöket teremni.

Irgalmasság

Irgalmasnak lenni nem más, mint szeretni a szegényt, a gazdagot, a beteget, az egészségest, az öreget, a gyermeket. Irgalmasnak lenni nem más, mint az emberbe észrevenni Istent

Viharfelhők...

2016 március 22-i nap bizonyára benne lesz a történelem könyvekbe. Európa szívébe kést szúrtak. Európa vérzik, talán azt is ki lehet jelenteni, hogy haldoklik. Miért? Talán ez a kérdés már késői, hisz a baj már megtörtént. Azok életét már nem adja vissza, akik ma és az elmúlt időben a terrortámadásokban meghaltak. Fiatalok és idősek, lányok és fiúk, akik egy nap úgy keltek fel, mint mi: fáradtan vagy kipihenve, de sajnos nem úgy fekszenek le, mint mi. Számunkra ez az élet hirtelen véget ért. 

De mégis mi vezetett idáig? Talán sokan kérdik, hogy Isten ezt miért engedte meg, 

Ha van, miért nem tett csodát, miért engedte meg? 

Isten Irgalmas és udvarias. Kérték, hogy ne legyen jelen a Brüsszeli parlamentbe, ne legyen az iskolába, és sehol. Ő hallgatott a kérésre. És ha azt mondják, a pénz, a hatalom, a korrupció, legyen az isten, Ő engedi, Ő tiszteletbe tartja a kérést. És ahol nincs Isten, ott káosz van, Ahol nem süt a nap, ott sötétség van. De a sötétség nem azt jelenti, hogy nincs nap, hogy nincs világosság. Csupán felkel húzni a redőnyt, be kell engedni a napfényt a sötét szobába....

Az ember olyannak lát, amilyen a szíve...

Egyszer egy öregember keresi baltáját, sehol sem találja. "Biztosan ellopta valaki"- mormogja maga elé, ekkor észreveszi a szomszéd kamasz fiát, és ezt gondolja magában : Hát persze, hogy ő lopta el, mert olyan ravasz a járása is, mint egy tolvajé,meg még a sapkáját is olyan smucig módon hordja, tiszta tolvaj-fajta... Délután újra hátrament a fészerbe és ekkor megtalálta sarokban levő, elveszettnek hitt baltáját. Elszégyellte magát, mert eszébe jutott, hogy ő maga tette oda, meg azért is, hogy alaptalanul vádolta meg a szomszéd fiút. Amikor legközelebb meglátta, amint az udvaron ment, magában ezt gondolta: Milyen ügyes, ruganyos a járása, a sapkáját is milyen fiatalosan, félrecsapottan hordja, egész jól áll neki ...!
Igy van ez, ha valaki gonosz szívvel nézi felebarátját, gonosznak látja annak minden cselekedetét, aki viszont tiszta szívvel nézi felebarátját, az tisztának látja annak cselekedeteit is!

Újévi ima

II. Szent János Pál :

Újévi ima

Egyetlen Isten! 
Atya, Fiú és Szentlélek! 
Neked ajánljuk ma az emberi idő új kezdetét,
Az évet, amely most kezdődik.
Neked ajánljuk, aki kezdetnélküli Kezdet vagy,
Aki igazság és Szeretet vagy,
Aki Mindenhatóság és irgalmasság vagy,
Te légy jelen benne, és cselekedjél benne!
Mert Általad élünk, mozgunk és vagyunk.
Az új évnek ezt az első napját
Az Ige földi születése titkával egyesítjük.
Ő a Fiú, akit Te, Atya, az emberiségnek ajándékoztál,
hogy egy legyen velünk.
Ma különös szeretettel és gyöngédséggel vesszük körül
a názáreti Szűz anyaságát,
Akit Te, örök Atya, kiválasztottál,
hogy a Te Fiad édesanyja legyen a Szentlélek műve által,
Aki a mi Szeretetünk a kimondhatatlan Háromság titkában.
Üdvözlünk, új év, a liturgia mai szövegével:
,,Áldjon meg Téged az Úr és oltalmazzon!
Fordítsa feléd orcáját, és legyen hozzád kegyes!
Tekintsen rád az Úr, és adjon békességet!''
Újév alkalmával ezeket a kívánságokat
fejezzük ki kölcsönösen egymásnak:
Jézus Krisztus nevében kezdjünk újra!
Az Ő neve azt jelenti: Isten üdvözít!