Türelem...

A türelem nem csak tövist teremt, hanem szép rózsát is.

Szerelmesnek lenni...

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

Kihívások...

Az élet mindenkit kihívások elé állít, és mindenkinek magának kell rájönnie, hogy melyek ezek.

Viktor E. Frankl

Az élet

Az életben gyakran járunk úgy, mint a fogorvosnál, mindig azt hisszük, most jön a lényeg, közben pedig már régen túljutottunk a lényegen.  Viktor E Frankl

Szenvedés

„Nem a szenvedés pusztítja el az embert, hanem az értelmetlen szenvedés”

Viktor E Frankl

                                                                                              

Szabadság

„Mint ahogy a vallásnak szüksége van a szabadságra, ugyanúgy a szabadságnak is szüksége van a vallásra”                 Wilhelm von Ketteler

Boldog lehetsz...

Az ember, akinek semmije sem maradt a világon, mégis boldog lehet, hacsak egy röpke pillanatra is, amikor szeretteire gondol.

Csűrök

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük, és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk terméseit elraktározzuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

Viktor Emil Frankl

A modern ember

Egy ember eltévedt a sivatagban. Napokon át iránytalanul kallódott a homokdűnék között, s a nap könyörtelenül erős sugarai hamarosan teljesen kiszárították szervezetét. És akkor hirtelen egy oázist pillantott meg maga előtt, elérhető távolságban. „Aha”, morfondírozott magában, „ez egy délibáb, amely lóvá akar ten­ni engem!” Közeledett az oázishoz, az viszont nem tűnt el, ahogy a délibábok szoktak. Égő szeme előtt datolyafák ékeskedtek, füves föld-sávok zölden csillámlottak, és mindenekelőtt egy csörgedező forrás tűnt fel. „Mindez nem más, mint az éhség képzeletjátéka és akusz­tikus hallucináció”, dörmögte maga elé a végsőkig kimerült vándor. „Milyen kegyetlen is tud lenni a természet!” Rövid idővel később két beduin találta meg az immár halott vándort. „Érted te ezt?”, kérdezte az egyik. „A datolyák majdnem a szájába nőnek, mellette pedig forrás csörgedezik, s ő mégis éhen és szomjan hal! Hogyan lehetséges ez?” „Hát igen”, magyarázza a másik, „tudod, ő egy modern ember volt.”

Szeretett

Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.

Viktor Emil Frankl

Boldogság

"A boldogságot nem lehet hajszolni, annak magától kell megérkeznie."

Viktor Emil Frankl

Monológ...

Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Őt saját magával. V. E. F.

Szenvedés....

Ha sorsa szenvedéssel sújtja az embert, akkor ebben a szenvedésben is feladatot kell látnia (...). Az embernek a szenvedéssel szemben is át kell küzdenie magát annak tudatáig, hogy ezzel a szenvedésteli sorssal is úgyszólván egyszeri és egyedülálló lesz az egész világmindenségben. Ezt a sorsot senki nem veheti le a válláról, nem szenvedheti el helyette. Abban azonban, ahogyan ezt a szenvedést elviseli, benne rejlik egy kimagasló teljesítmény egyszeri lehetősége is.
                                                                                 Viktor Emil Frankl

Szolgálni

"...csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni."

Albert Schweitzer

Mulandóság....

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük, és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk terméseit elraktározzuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

Viktor Emil Frank

Öröm...

“Minden valódi és teljes értékű öröm, mely elérhető az ember számára, valójában mindig is elérhető volt, hisz maga az ember a földből teremtetett, miként örömei is: s ezért a föld minden öröme az ember rendelkezésére áll. Figyelni a búza növekedését és a szirmok kibomlását; zihálva lélegezni az eke szarva vagy az ásó felett; olvasni, gondolkodni, szeretni, reménykedni, imádkozni - ezek azok a dolgok, melyek boldoggá teszik az embert.” (John Ruskin)

Álmok

“Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok.” (Pearl Buck)

A Bölcs...

“A bölcs akarat nélkül cselekszik. Szavak nélkül tanít. Minden dolog hatását fölveszi magába. Létrehoz, de nem birtokol. Teremt, de kiengedi kezéből, amit teremtett. Művét beteljesíti, de nincs belőle haszna. Így hát semmije sincs, ezért nem is veszíthet semmit sem.” (kínai univerzisták)

Barátság...

“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” (Seneca)

Szeretet...

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek

És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,

Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.

És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának

Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.

Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,

Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.

Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.

Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.

Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.

Fehérre őröl benneteket.

Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek

És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az

Élet szívének egy darabjává váljatok.”

(Kahlil Gibran: Szeretet)

Imádkoz

“Elsőként jó lelkiismeretért kell könyörögnünk a Mindenható Istenhez, másodikként az elme egészségéért, és azután a testi egészségért.” (Seneca)

Apró részletek

    “Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ”                                                                                                             (Elisabeth Lobber)

El kell dönteni....

“Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz. Mi az, kérded, vagy honnan ered? Megmondom: a jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból, a helyes cselekedetekből, a véletlen ajándékainak megvetéséből, a mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából. Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak, vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket, hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni - ingadozva és állhatatlanul? Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint, a többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek, hanem sodortatnak. Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám s lágyabban utaztatja, a másikat hevesebben ragadja magával, a harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra, s a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja. Ezért el kell döntenünk, mit akarunk, és ki kell mellette tartanunk.” (Seneca)

Kedves Utókor - Die Nachwelt

“Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) - no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel:
Albert Einstein.” (Egy időkapszulában elhelyezett levél 1936-ból.)

"Liebe Nachwelt!
Wenn Ihr nicht gerechter, friedlicher und überhaupt vernünftiger sein werdet, als wir sind bzw. gewesen sind, so soll euch der Teufel holen!(Albert Einstein)"

Vallás és Tudomány - Wissenschaft und Religion

“A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.”
(Albert Einstein)


„Wissenschaft ohne Religion ist lahm, Religion ohne Wissenschaft ist blind.“

Albert Einstein

Nevelni...

“Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba….”
(Márai Sándor: Füves könyv – A köznapiról és a látomásról)

Tartsd szabadon.....

“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)

Út....

“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy mindig útközben élsz)

Az igazi

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. …
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.”
(Márai Sándor: Az igazi)