A szerelmes király
Egy király őrülten beleszeretett egy szegény, ámde gyönyörűségesen szép lányba és megparancsolta, hogy hozzák a lányt a királyi palotába. Feltett szándéka volt, hogy feleségül veszi és királynéjává teszi. De ahogy a lány betette a lábát a palotába, titokzatos módon súlyosan megbetegedett. Az állapota rohamosan romlott.
Elhívatták a birodalom leghíresebb orvosait és gyógyítóit. Semmit sem tudtak tenni. Szegény lány már élet és halál között lebegett. A király kétségbeesésében már fele királyságát is odaígérte annak, aki meg tudja gyógyítani a szerelmét. De ez sem használt.
Csak egy öreg bölcs jelentkezett a királynál, és azt kérte, hogy hadd beszéljen négyszemközt a lánnyal. A beszélgetés után fogadta őt a várakozástól meggyötört király.
- Felség – mondta a bölcs – megtaláltam az orvosságot feleséged jövendőbelije számára. Nagyon fájdalmas orvosság… nem a lány, hanem felséged számára.
- Mond meg, mi az! – kiáltotta a király. – megszerzem, kerül, amibe kerül!
A bölcs a királyra emelte tekintetét és azt mondta: - a lány szerelmes felséged egyik katonájába. Engedje meg, hogy hozzá menjen feleségül, és nyomban meggyógyul.
A király hallgatott. De sokkal jobban szerette a lányt annál, hogysem hagyta volna meghalni. Így aztán beleegyezését adta a lány és a katona házasságához.
A lány természetesen meggyógyult. De a király napról napra mind szomorúbb lett, csak egyre fogyott és annyira legyengült, hogy nemsokára a halál partjára került. Hívatták a bölcset, aki meggyógyította a lányt. Az öreg megállt a királyi betegágyánál, de aztán szomorúan megrázta a fejét és ezt mormolta:
- Szegény király! Nincs számodra orvosság. Mert senki sem szeret téged úgy, ahogy te szeretsz.
Ezért kellett a földön Istennek meghalnia. Mert senki sem szerette őt úgy, ahogy Ő szeretett.
