2020. március 28., szombat

A korona vírus ....



Az emberiségre egy ,,testreszabott” betegség sújtott le. Elfelejtettük értékelni az egészségünket, ezért e fenyegetettség okán kijózanítóan hat a felismerés: az egészség fontos és nem magától értetődő, hogy van. Elfelejtettük tisztelni a természetet, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy tanuljuk meg értékelni a benne töltött időt. Elfelejtettünk odafigyelni családtagjainkra, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy megtanuljunk igazi családként együtt-működni. Elfelejtettük tisztelni az időseket és betegeket, ezért olyan betegség sújt most bennünket, hogy emlékezzünk mennyire sebezhetőek. Eltűnt belőlünk a tanárok iránti tisztelet, ezért ez a betegség bezáratta iskoláinkat, s így a szülőkre hárul most sok feladat.

Azt hittük, hogy pénzért mindent megvehetünk, hogy a megfelelő kapcsolatrendszerrel bármit megtehetünk, bárhová mehetünk és bárkivé válhatunk, ezért olyan betegség sújtott le ránk, melyben észre kell, hogy vegyük: mindez csak önámítás. A szabadidőnket bevásárlóközpontokban töltöttük, ezért ez a betegség bezáratta őket, hogy felfogjuk: nem leszel több azzal, amit birtokolsz! A jellem nem megvásárolható! Nagy figyelmet fordítottunk a külsőre és a megjelenésre, ezért ez a betegség most maszkokkal takarja el az arcunkat, hogy megértsük: a szépségünk nem kívül, hanem bennünk rejlik. Úgy gondoltuk, hogy mi uraljuk ezt a földet, ezért egy parányi, szabad szemmel nem is látható betegség most térdre kényszeríti a gőgös emberiséget. Bár ez a vírus sokat vesz el tőlünk, ugyanakkor lehetőséget kínál arra, hogy sokat tanuljunk és megértsük mi a legfontosabb az életben.

Kevesebb pánikkal, és több imával sikerülhet. Az emberfeletti problémára ugyanis elégtelenek a pusztán emberi megoldások! Nagyon fontos pl. a kézmosás, de a megmosott kezeket össze is kell tudni kulcsolni!

Vágyom Emberekre Dsida Jenő



Eddig csak csodáltam a gyümölcsöket, 
most szeretném mind leszedni már. 
Eddig beszéltem a fájdalomról, 
most szeretnék meggyógyulni már. 

Elég volt a látomás, a pokol, 
az ismeretlen, polipkarú mélység, 
melyet bejártam derengő, vérpiros 
lámpással: most már napfényre vágyom. 

És vágyom emberekre, jó emberekre, 
ruhákra, mozdulatokra, melyek olyanok 
mint a többieké. S vágyom, vágyom 
a koldusok egyszerű, szelid dalára.

2020. március 26., csütörtök

A te ujjad....


Egy szegény ember a nyomor mélyén tengődött. Tisztelte Szent Miklóst és hozzá fohászkodott, segítsen rajta. Miklós lejött a földre és segíteni akart. Felkereste otthonában a szerencsétlen embert és rögtön látta, hogy igazat mondott.
- Mutatóujját az udvaron heverő kődarabra szegezte és az azonnal arannyá változott.
- Fogadd el ezt a nagy arany darabot! – mondta az égi vendég.
- A koldus mélyen meghajolt és kijelentette:
- Nem fogadom el.
A szent ember elégedettségét fejezte ki, hogy a szegény ember ilyen igénytelen és így szólt:
- Drága gyermekem, örömömre szolgál magatartásod, mert látom, hogy a tökéletesség útján haladsz.
- Ez nem így van – válaszolta a koldus. Amire tényleg szükségem lenne, az a te ujjad. 

Új kezdés...

  Elég rég írtam itt a blogocska félébe, de legbelül érzek késztetést, hogy írjak. 😊 Megszületünk És nem véletlenül. Igen nem véletlenül sz...