(Jn 19,22)
A pörnek vége.Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövébena fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.
„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitokragyogó ruháját,
A mellükverőmessiásokat,
A nap hevét ez átkos égalatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat, a császárt,
Kibíróvá tett ilyen nép felett.
"Feszítsd meg!" üvöltötték afülembe.
Amíg unottan odalöktem nékik.
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajjon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nekem az igazságról,
Azután némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: "én vagyok".
Eh, hátkicsoda nékem ez az ember?!
Acsőcselék morajlott mint a tenger,
Énuntam, untam amazokat, ezt is.
Egymessiással több vagy kevesebb,
Pilatuslelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ezistenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem.Vége.
"De jaj! vajjon kire szállott avére?!"
Az alkony megy, az est, az éjleszáll,
De a helytartó nyugtot nemtalál.
"Feszítsd meg!" üvöltöttéka fülembe
És nekem nem volt elégfegyverem,
Nem volt elég lándzsásomodakünn,
Vagy - vagy üres volt talán aszívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szívüres,
Bús madarak, el a szívről, hess!
"Feszítsd meg!" üvöltötték afülembe.
Mi közöm hozzá? feszítsétekhát,
Te véres kezű, szennyescsőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát aMessiást!
Él-e, meghal-e, egy marad azátok,
Isten se váltja meg ezt avilágot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétekhát!
Vigyétek! - Vitték. A keresztenholt.
Ki tudja, talán mégiskirály volt!”
Csend most. Dehallga! most az éj kopog,
Pilatuspitvarában a papok.
„Uram, mi véledegyet így nem értünk,
Ahogyan írtad,botránkozás nékünk,
Rexnek, Uram, csak őmondta magát,
Nem készítetted jól aGolgothát!”
Ni, milyen furcsarőt láng a szemén!
Ím kővé vált anádszál: oly kemény.
(Odafenncsendbe hallgat a kereszt.)
Pilatus nő,ahogy beszélni kezd:
„A Messiástokmegmenteni késtem,
De négy betűt akeresztjébe véstem,
E négy betű azén becsületem,
Hajótöröttségemutolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszkemakacsságom,
Egy akarat azakaratlanságon.
E négy betű az énbecsületem.
Hadesre! ez a négy betűmarad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négybetű az én becsületem!!
Papok,zsidók, hozzátok szólok nyiltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”
Benn csönd, de künn az éj zsoltárbakezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt
