Gibt es ein Leben nach der Geburt?

Im Bauch einer schwangeren Frau waren einmal eineiige Zwillinge. Obwohl sie einander vollkommen glichen, war ihre Einstellung sehr unterschiedlich: Der eine war eher skeptisch eingestellt, der andere gläubig. Oder vielleicht eher realistisch? Hört hin, was sie so diskutieren:
Der kleine Skeptiker fragt:
Glaubst Du immer noch an ein Leben nach der Geburt?

Der kleine Gläubige:
Ja, klar, das gibt es. Unser Leben hier ist nur dazu gedacht, dass wir wachsen und uns auf das Leben nach der Geburt vorbereiten, damit wir dann stark genug sind für das, was und erwartet.

Der kleine Skeptiker:
Blödsinn, das gibt's doch nicht. Wie soll denn das überhaupt aussehen ein Leben nach der Geburt?

Der kleine Gläubige:
Das weiß ich auch nicht so genau. Aber es wird sicher viel heller als hier sein. Und vielleicht werden wir herumlaufen und mit dem Mund essen.

Der kleine Skeptiker:
So ein Quatsch! Herumlaufen, das geht doch gar nicht. Und mit dem Mund essen, so eine komische Idee. Es gibt doch die Nabelschnur, die uns ernährt. Außerdem geht das gar nicht, dass es ein Leben nach der Geburt gibt, weil die Nabelschnur schon jetzt viel zu kurz ist.

Der kleine Gläubige:
Doch, es geht bestimmt. Es wird eben alles nur ein bisschen anders.

Der kleine Skeptiker:
Es ist noch nie einer zurückgekommen von nach der Geburt. Mit der Geburt ist das Leben zu Ende. Und das Leben ist eine einzige Quälerei. Und dunkel.

Der kleine Gläubige:
Auch wenn ich nicht so genau weis, wie das Leben nach der Geburt aussieht, jedenfalls werden wir dann unsere Mutter sehen und sie wird für uns sorgen.

Der kleine Skeptiker:
Mutter?!? Du glaubst an eine Mutter? Wo ist sie denn bitte?

Der kleine Gläubige:
Na hier, überall um uns herum. Wir sind und leben in ihr und durch sie. Ohne sie könnten wir gar nicht sein.

Der kleine Skeptiker:
Quatsch! Von einer Mutter habe ich ja noch nie was gemerkt, also gibt es sie auch nicht.

Der kleine Gläubige:
Manchmal, wenn wir ganz still sind, kannst du sie singen hören. Oder spüren, wenn sie unsere Welt streichelt. Ich glaube auf jeden Fall, dass unser eigentliches Leben erst dann beginnt!

Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?

Két magzat beszélget.
- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?
- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Hagyjuk már! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! Még, hogy szájjal enni Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...
- A Mama ? Te hiszel a Mamában ? !
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét. (D).

Anyanyelv...

Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre. Jókai Anna

Bei dir bin ich sicher

Herr, bei dir bin ich sicher; wenn du mich hältst, habe ich nichts zu fürchten. Ich weiß wenig von der Zukunft, aber ich vertraue auf dich. Gib, was gut ist für mich. Nimm, was mir schaden kann. Wenn Sorgen und Leid kommen, hilf mir, sie zu tragen. Lass mich dich erkennen, an dich glauben und dir dienen.
John Henry Newman

Endlich Einer

Denn mit Jesus war EINER da, der sagte: Selig sind die Armen!

Und nicht: Wer Geld hat, ist glücklich. Endlich EINER, der sagte: Liebe deine Feinde!

Und nicht: nieder mit dem Gegner!

Endliche EINER, der sagte:

Erste werden letzte sein!

Und nicht: es bleibt alles beim Alten!

Endlich EINER, der sagte: Wer sein Leben einsetzt und verliert, der wird es gewinnen!

Und nicht: seid schön vorsichtig!

Endlich EINER, der sagte:

Ihr seid das Salz!

Und nicht: Ihr seid die Creme.

Endlich EINER, der starb,

wie ER lebte.

Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni

Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni, mert minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még.
Azt hiszed, te nem vagy 'hülye'? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi!
A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem." Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"
Müller Péter

Aggodalom

“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.”
(Mahatma Gandhi)

Bármit teszel...

Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.

Mahatma Gandhi

Gebet um Gelassenheit

Gott gebe mir Gelassenheit, Dinge hinzunehmen, die ich nicht ändern kann.

Den Mut, Dinge zu ändern, die ich ändern kann.

Und die Weisheit, das eine vom andern zu unterscheiden.

Friedrich Christoph Oettinger

HA MESSZE MÉSZ (Kormorán)

Ha messze mész, 

ha messze mész -

mit elhagytál, 

végig elkísér.

Az út kanyarog 

szerteszét -

a vége megtalálja 

majd az elejét.

Ha messze mész, 

előtted nincs határ,

az otthonod 

mégis visszavár -

Ne szólj, ha fáj - 

tiéd a szenvedély,

nem hagyhatod, 

mi örökre benned él.

Ha messze mész - 

lehessen élni még,

könnyed törölni - 

mindig lesz egy kéz.

Széttépett, elhamvadt 

álmok után,

maroknyi csöndet vegyél, 

mielőtt elindulnál.

Ha messze mész, 

kell, hogy visszanézz,

hosszú út lesz - 

még száz vagy ezer év -

Ki megmarad, 

aki lesz talán :

olyan maradj! 

Mert ő itt visszavár.

Ha messze mész, 

valahol légy király,

ki itt maradt - 

ne felejtsd el szavát.

Az ébredést 

vöröslő hajnalon -

azt a lányt, 

ki volt a fájdalom.

Ha messze mész, 

s majd érkezel -

te az legyél, 

aki jól felel.

Ki felhőket járta, 

a földre ért -

tudta - itt kell halni, 

s élni hazatért.

Légy te a béke,

légy te a szó.

Légy te sokszor átkozott,

embernek mégis jó !

Önmagunk megtalálása

Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában. Mahatma Gandhi

Gemeinschaft

Nicht gleiche Antworten

aber die gleichen Fragen,

nicht gleiche Wege

aber das gleiche Ziel

nicht gleiche Frömmigkeit

aber den gleichen Herrn

nicht alle gleich

aber alle eins

sich gleichzeitig geliebt wissen

und liebend.

W. Hoffmann

Fünf Vorsätze für den Tag

Ich will bei der Wahrheit bleiben. Ich will mich keiner Ungerechtigkeit beugen. Ich will frei sein von Furcht. Ich will keine Gewalt anwenden. Ich will in jedem zuerst das Gute sehen.

Mahatma Gandhi

Összebékülés

Amikor valaki, akinek házassága bajban volt, tanácsért fordult a Mesterhez, ezt mondta neki:

- Tanulj meg a feleségedre hallgatni!

Az illető szívébe véste a tanácsot, s egy hónap múlva visszatért, hogy közölje, megtanult a felesége minden szavára figyelni. Elmosolyodva így szólt erre Mester:


- Most menj haza, s figyelj minden szóra, amit nem mond!

Fehler

Fremde Fehler beurteilen wir als Staatsanwälte, die eigenen als Verteidiger.

Találkozás...

Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik.

Márai Sándor

Petrőczi Éva: Ősz

A gyümölcs-óra
októbert mutat:
birs-perc,
alma-perc,
körte. perc
az őszt kondító
fák alatt.

Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

Der Weg nach innen

Für den Weg nach innen gibt es viele Namen: Einkehr Innerlichkeit Besinnung Meditation Umkehr Fasten Buße Gebet ... Auch den Weg nach außen benennen wir mehrfach: Aktion Bewegung Handeln Gesellschaftsveränderung Solidarität Reform Gutes tun ... Der Weg nach außen ist ohne den Weg nach innen sinnlos - wie auch umgekehrt. Der Weg nach außen wird ohne den Weg nach innen zur "Flucht nach außen" blinder Aktionismus Tun um des Tuns willen leere Hektik. Der Weg nach innen wird ohne den Weg nach außen zur "Flucht nach innen" hilflose Verinnerlichung arme Seelenidylle des Gescheiterten. Der wahre Weg nach innen führt hinaus - der wahre Weg nach außen kommt von innen.
Peter Paul Kaspar

SZÜLŐFÖLDEMEN Petőfi Sándor

Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
„Cserebogár, sárga cserebogár!”

Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
„Cserebogár, sárga cserebogár.”

Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
„Cserebogár, sárga cserebogár.”

Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
„Cserebogár, sárga cserebogár!”

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
„Cserebogár, sárga cserebogár!”

Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom, s félálomban vagyok már...
„Cserebogár, sárga cserebogár”...

Az éjszaka is csak a nap része

Az éjszaka is csak a nap része. Így, ha a napfény oltalmat ad, oltalmat adhat a sötétség is. (...) Bíznia kellett benne. És ezt a bizalmat hívják Hitnek. Soha senki nem értheti meg a Hitet. A Hit pontosan az, amit most megtapasztalt: megmagyarázhatatlan merülés a sötét éjszakába. Csak azért létezhet, mert hitt benne. Ahogy a csodáknak sincs magyarázatuk, csak megtörténnek azok számára, akik hittek a csodákban.
Paulo Coelho

Jegenyék

Figyelted-e

szélben a fákat?

A két jegenyét

nézd csak a kert

közepén, ama két

nyúlánk jegenyét.

Zümmög a távol

torka, süvölt

az ősz szele,

borzong a föld

s a két sudár fa

bólogat és leng.

Jobbra az egyik,

jobbra a másik,

balra az egyik,

balra a másik;

egyforma ütemre

ringanak ők.

A légben, a szélben,

fent, odafent

egyszerre tagadnak

s intnek igent

és - jaj, sose tudnak

összeborulni...

Éjjel...

Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

Természet

Az előadó azt fejtegette, hogy a modern világban a fegyverkezésre költött összegnek csak egy kis töredéke is megoldhatná az egész emberiség anyagi gondjait.

Az előadás után a tanítványok persze feltették a logikus kérdést:

- De miért ilyen ostobák az emberek?

- Azért - mondta a Mester ünnepélyesen -, mert az emberek megtanultak nyomtatott könyveket olvasni, de elfelejtették, hogyan kell olvasni a nem nyomtatottakat.

- Mondj egy példát az utóbbira!

De a Mester nem szólt semmit. Később a tanítványok kitartó kérdésére így felelt:

- A madarak dalai, a méhek zümmögése mind az Igazságot harsogják.

A füvek és a virágok mind az Utat mutatják.

Hallgassatok és nézzetek, mert így kell a nem nyomtatott könyveket olvasni!

Dsida Jenő: Itt a helyem

Itt a helyem, itt kell állanom

egyenesen az élen. 

Mint a betüknek is megvan a helyük 

a könyvben s állniok kell.

Valami szörnyű nagy arc 

mered fölénk az ismeretlenből; 

bárányfellegek bodroznak az égen 

s zajtalanul surran a hold. 

Jól esik mosolyogni csöndesen. 

Ha most lezuhannék a hegyről, 

kiesne egy parányi, fekete betű 

az Isten regényéből.

Rövid napló Dsida Jenő

Bárányfelhőt tartok az óljaimban,
emlékeimet nevükön szólítom,
szeretem az embereket.
A csillagok fényes esője alatt
bőjtölök és imádkozom este
és a Halálnak minden vacsoránál
külön tányért teszek asztalomhoz.
Ha kérdeznek, halkan felelek,
hiszem a föltámadást.
Márványba vések egy fehér nevet
s eltemetem mélyen a föld alá.

Tavacska....

Az élet néha olyan, mint egy hegyi tavacska. 

A tó úgy érezheti magát, mint aki sziklák közé lenne zárva, de valójában ennek köszönheti a létét.

Mi is így vagyunk az élet nehéz perceivel, úgy érezhetjük magunkat, mint akik a szenvedések által fogságba lennék. Pedig valójában a szenvedések által edződünk meg az élethez.

Ha nem lenne betegség nem tudnák azt, hogy mit jelent az egészség.

Ha nem lenne halál nem tudnák igazán értékelni az életet

és embertársainkat sem.

A sötétségben értjük meg igazán, hogy mi is a világosság.

Éleslátás

A tanítványok arról vitatkoztak igen hevesen, hogy mi az emberi szenvedés oka. Némelyik úgy vélte, hogy az önzésből származik, mások szerint a tévhitből. Voltak, akik azt gondolták, hogy azért szenvedünk, mert képtelenek vagyunk megkülönböztetni a valóságot a képzeletbelitől. Amikor a mestert tanácsát kérték, ezt mondta:
- Minden szenvedés abból ered, hogy nem tudunk egyedül és csendben lenni.

Hiszek az a kibontakozó életben!!!

Csodálom azt a tiszta életerőt mely felfakad a gyermekekben! Nagyon sok nehézségen mentek már keresztül, azok akik az otthonainkban élnek és mégis mind a rohanó hegyi patakok, melyek nemfárad bele a kövekben való botladozásba szaladnak, élnek kacagva. Pezseg körülöttük a világ, létük eleven cáfolata minden pesszimizmusnak! 

Csaba.t.

Rögös út...

"Az út, mely a világból önmagunkhoz vezet, hosszú és bonyolult, s tele van kínos kitérőkkel, melyeknek értelmét, jelentőségét sokára ismerjük csak fel." Márai Sándor

Betrachtung über die Nächstenliebe

Mein Nächster ist ein Mensch – wie ich.
Er ist geschaffen nach Gottes Ebenbild – wie ich.
Er ist losgekauft durch sein Blut – wie ich.
Er ist eins von seinen Gliedern – wie ich.
Er ist ein Kind der Kirche – wie ich.
Er ist genährt durch dieselben Sakramente – wie ich.
Er ist bestimmt für denselben Himmel – wie ich.
Gott gebietet mir, ihn zu lieben – wie mich.
Jesus bittet mich darum und trägt es mir auf.
Er erachtet es als an sich geschehen, was ich jenem tue.
Er macht jenen zu seinem Stellvertreter.
Er überschreibt jenem, was ich ihm schulde.
Ich kann sein Jünger nicht sein,
wenn ich ihn nicht liebe.
Wenn ich jenen verachte, wird Er mich verachten.
Wenn ich jenen hasse, wird Er mich hassen.
Wenn ich jenen betrübe, wird Er mich betrüben.
Wenn ich jenen entschuldige,
wird Er mich entschuldigen.
Wenn ich jenen unterstütze,
wird Er mich unterstützen.
Wenn ich jenem verzeihe, wird Er mir verziehen.
Über die Liebe wird er mich richten.
Ich will ihn lieben mit Herzlichkeit.
Ich will ihn lieben ohne Ausnahme.
Ich will ihn lieben mit Großmut

Jean Crasset SJ

Közgazdaságtan...

A mester figyelmesen hallgatta a híres közgazdászt, amint fejlesztési tervét magyarázta.

- A növekedés az egyetlen tényező, amire a közgazdaságban gondolnunk kell? - kérdezte végül.

- Igen. Mindenfajta  növekedés természeténél fogva jó.

- Nem ezt gondolja a rákos daganat is? - vágott közbe a mester.

Ami...

"Ami lát, azt nem lehet látni; ami hall, azt nem lehet hallani; és ami gondolkodik, azt nem lehet elgondolni." Védák könyve

Gott allein genügt

Nichts verwirre dich,

nichts erschrecke dich,

alles vergeht.

Gott ändert sich nicht.

Die Geduld erreicht alles.

Wer sich an Gott hält,

dem fehlt nichts.

Gott allein genügt.

(Teresa von Avila)

Kedves Lányom

Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!

Az élet hosszúsága...

Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük.

Te mit teszel a rózsáiddal?

Két remete rózsát termesztett.

Az egyik nem tudott betelni a rózsák illatával és szépségével.

A másik levágta a legszebb rózsákat és az utasoknak adományozta.

"Te meg mit csinálsz? - vetette szemére az első.-

Hogyan mondhatsz le a rózsák fönséges illatáról?"

"A rózsák illata ott marad az ajándékozók kezein!" - válaszolta szerényen a másik remete.

Liebe

„Liebe besteht nicht darin, dass man einander anschaut, sondern dass man gemeinsam in dieselbe Richtung blickt.“
Antoine de Saint-Exupery

Mélység

A Mester így szólt az üzletemberhez:
– Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
– Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
– Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.

Hát lehet valaki boldogtalan? ...

Hát lehet valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörű dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörűnek talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fűszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti önt...

A haza...

A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

Wenn Du

„Wenn Du ein Schiff bauen willst, dann trommle nicht Männer zusammen um Holz zu beschaffen, Aufgaben zu vergeben und die Arbeit einzuteilen, sondern lehre die Männer die Sehnsucht nach dem weiten, endlosen Meer.“
Antoine de Saint-Exupery (Werk: Die Stadt in der Wüste / Citadelle)

Mein Kalender

O wie tröstlich ist es doch, bester Vater, 

dass Du meinen Kalender

für das kommende Jahr

schon längst gemacht hast!

So überlasse ich mich ganz

Deiner gütigen Vorsehung

Und kenne nur eine Sorge,

Deinen väterlichen Willen

Zu erkennen und zu erfüllen.

Wilhelm Eberschweiler SJ:

Möchte ich werden....

Auf den Flügeln der Sehnsucht möchte ich dorthin fliegen, wo ich selbst nicht zugreifen kann.

Speise und Trank,

Kleidung und irdisches Gut möchte ich werden,

um das Elend der Darbenden zu mildern,

Licht sein für die Blinden,

Sprache  für Stummen,

Gehör für Tauben

und Gesundheit für die Kranken,

Sehen...

„Man sieht nur mit dem Herzen gut. Das Wesentliche ist für die Augen unsichtbar.“
Antoine de Saint-Exupéry (Werk: Der Kleine Prinz)

Wo ist...

Wo ist zu diesem Innen
ein Außen? Auf welches  Weh
legt man solches Linnen?
Welche Himmel spiegeln sich
drinnen in dem Binnensee
dieser offenen Rosen,
dieser sorglosen, sieh:
wie sie lose im Losen
liegen, als könnte nie
eine zitternde Hand sie verschütten. ...

Utak ...

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt. M. S.

Gott sehen zu können?

In einer indianischen Legende fragt ein Schüler seinen Lehrer: »Was muss ich tun, um Gott sehen zu können?«  Der Lehrer antwortet: »Wenn du die Sterne sehen willst, so geh hinaus in die Nacht. Willst du die Vögel hören, so setze dich unter einen Baum. Wenn du aber Gott anschauen willst, so geh auf die Straße, und schau die Menschen an.

Gib mir...

Gib mir noch eine kleine Weile Zeit:

ich will die Dinge

so wie keiner lieben,

bis sie dir alle würdig sind

und weit.