Elég rég írtam itt a blogocska félébe, de legbelül érzek késztetést, hogy írjak. 😊
Megszületünk
És nem véletlenül. Igen nem véletlenül születünk meg. És akkor miért? Van egy életünk, hogy ezt kiderítsük. Istennek terve van velünk. Ő pont minket akart, hogy megszülessünk.
Mi is az élet? Egy filmbe volt egy szép hasonlat. A megszületés olyan, mint amikor belélegzem a levegőt. Amikor pedig meghalok akkor kilélegzem a levegőt. Az élet pedig a kettő között. Hogyan éljek? Ezt a pár pillanatot: Hallgassak a szívemre, tegyem azt, amit ott belül érzek. Exupéry szavai jutnak eszembe: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Francia nyelven: "On ne voit bien qu`avec le coeur. L`essentiel est invisible pour les yeux." Isten a szívünkben üzen. Igen, csak a gonosz is ott szeret üzenni. Beszennyezi a szívet, vakká teszi az embert és rossz útra vezeti. De ha nap, mint nap beszélek Teremtőmmel, ha barátságban élek vele, akkor a szív tiszta marad és tisztán láthatók. Jézus erre tanít, hogy szerető szível éljünk, eszerint cselekedjünk. Jobban mondva teljesítsem az Atya akaratát. A Szentírás, de még a népmesék is erre tanítanak, hogy a tiszta szív szerint éljünk. Ami a szokás, a hagyomány és az ész döntése felett áll. Gondoljuk csak a Hamupipőke meséjére. A gazdag, előkelő herceg, királyfi a szegény, de szíve számára legszebb hamus kislányt veszi el. Igy számunkra ez normális, de ha belegondolunk mégsem az. Az ész azt mondja: ezt nem szabad, nem előkelő, nem hercegnő és nem, nem… de a herceg küzd, nem adja fel és szíve vágya beteljesül. Boldog lesz, mert a szív törvénye szerint cselekedet. És így van a többi népmesében is: azok a személyek győzedelmeskednek, akik a szívük szerint cselekednek. Olvassunk el egy Grimm mesét 😊 folyt. Köv.
