Családjainkért...

Isten, kitől a mennyben és a földön minden származik, Atyánk, aki a
Szeretet és az Élet vagy, add meg, hogy a földön minden család Fiad, Jézus
Krisztus által, ki asszonytól született, és a Szentlélek által, legyen az
isteni kegyelem forrása, az élet és szeretet igazi szentélye a nemzedékek
számára, melyek egymásra következnek.
Add meg, hogy kegyelmed vezérelje a házastársak gondolatait és
cselekedeteit családjuk és a világ minden családjának javára. Add, hogy a
fiatal nemzedékek erős támaszt találjanak a családban emberségük
érdekében, hogy igazságban és szeretetben növekedjenek!
Add, hogy a szeretet, megerősítve a házasság szentsége által, erősebbnek
mutatkozzék, mint bármely gyöngeség és minden válság, mely családjainkat
néha sújtja!

( II. János Pál pápa)

Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ô megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.

1929

2015. október 14. – Szerda (Lk 11,42-46)

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.” Lk 11,42-46

Milyen hamar mi is Jézus mellé állunk, mert ma is vannak farizeusok, törvénytudók. Ők mutatják a szépet, a jót, de megnehezítik az életünket, hisz terheket raknak ránk.

De vajon mi nem vagyunk néha ilyen farizeus, törvénytudó emberkék? Akik mutatják a szépet és a jót, de megnehezítjük egymás életét.

Hányszor és hányszor mi is sokszor megnehezítjük embertársaink életét. Hisz terheket adunk másoknak. Haragszunk, irigykedünk, kibeszéljük a másikat… és még sorolni lehetne, hogy miket tudunk mi tenni.

Az élet egyszerűbbé és boldogabbá válik, ha gyakoroljuk nap, mint nap a megbocsátást. Ha a szívünkbe a szeretet lüktet, nem pedig a harag, irigység, bosszú. Ha embertársainkra mosolyogva nézünk, nem pedig mérges pillantásokkal…

Házasság

Kedves testvérek!

„Nem jó az embernek egyedül lennie.”, halljuk a mai olvasmányba és ezért Isten segítőtársat alkotott, aki hozzá illő, illetve az ő segítségére van. Segítőtárs, mert az embernek nem jó egyedül lennie. Mert az ember szenved a magánytól, szenved attól, hogy egyedül éljen. És mégis mit tesz a ma embere? Elválik. A segítőtársról lemond, mert gondok akadtak, mert mégsem olyan, mint azt ő annak idején elgondolta, mert valami megváltozott…

Ma az egyházban a legvitatottabb téma a válás. De már azt is tapasztaljuk, hogy sokan már meg sem házasodnak. Hisz könnyebb elválni, ha papír nem köt bennünket össze.

Rómeó szerelmes lesz Júliába, aztán dúl a szerelem, harcolnak egymásért. És aztán csapnak egy nagy lagzit: hintó, limuzin, több száz vendég. Egy igazi álom esküvő. Aztán telik múlik az idő, a gyerekek megérkeznek, de egyre többet vitatkoznak. Rómeó és Júlia már nem is olyan tökéletes pár. Rómeó egyre jobban egyezik a kolléganőjével Icikével, de Júlia sem hanyagolja el kollégáját, Pistikét. Aztán kimondják a válást, mert mégsem ők a nagy álom pár. Valami történt.

A nagy szerelemnek nem addig kell, hogy tartson, míg egymásnak kimondják az igent, hanem éppenséggel az esküvővel kezdődik el az igazi szerelem. Hiszen a templomi esküvőn a szerelmes menyasszony és a szerelmes vőlegény Isten színe előtt arról tesz tanúságot, hogy együtt szeretnének megöregedni. Az élet számukra már nem két élet, hanem egy. Ők már egyek. És történjen bármi is betegség, gondok, bármi, ők együtt maradnak. A házasság kötéskor történik még egy fontos dolog. És pedig ebbe a szerelmes életbe meghívják Istent, hogy legyen Ő is jelen nap, mint nap.

A probléma akkor kezdődnek, amikor egymást elhanyagolják, egymásról, Istenről megfeledkeznek. Mikor már nem az fontos, hogy mi, hanem én. Amikor már nem egymásért élnek, hanem az énnek.

Az állatok között, pontosabban a madarak között található az albatrosz madár, melyek között 0 százalékos a válás, de a gólya madarak sem azok a fajták, hogy gyakran cserbe hagyják párjukat. Beutazzák a fél világot, az albatrosz madár pedig hónapokra magára hagyja a párját és mégis hűséges tud maradni.

         Hogyan lehet az ember ilyen hűséges, hogyan lehet hosszú boldog házasságot élni?

Fontos, hogy az én, te mellet ott legyen az Ő is, hiszen Isten nélkül a szerelem semmit sem ér, Isten nélkül a szerelem gyenge, törékeny. Nem szégyen Rómeónak és Júliának, ha esténként együtt imádkoznak. Fontos, hogy úgy éljenek, mint egymás segítő társai nem pedig úgy, hogy úr és szolga kapcsolat. Fontos még az is, hogy sokat kedveskedjenek egymásnak. Munka előtt és után nem maradjon el a csók. Beszélgessenek sokat nap, mint nap. A legfontosabb mindig a család és aztán a többi. Szeretni kell a másik hibáit, mert senki sem tökéletes.

Kedves testvérek! Tökéletes házasság nincs, mert tökéletes ember sincs és minden napot úgy kell megélni, mint ma lenne az esküvő napja, minden nap az új igent ki kell mondani egymásnak. És ha valami tönkre ment, soha sem késő megjavítani. Mert még mindig az a jobb megoldás, hogy javítok, mint az hogy rombolok.

A mai misén imádkozunk a házasokért, azokért ahol problémák vannak, de azokért is, akik özvegyen, magányosan élnek. Ámen!

Követés...

2015. szeptember 30. – Szerda (Lk 9,57-62)

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,57-62

Kedves testvérek!
Krisztus követése áldozatos élettel jár. Bár szeretnénk azt hinni, hogy ha Krisztust követem életem minden napján, ha jó keresztény ember vagyok, akkor egy szép és kényelmes életem lesz. Nem lesznek problémáim, nem fog fájni fejem, lábam. Sőt még iskolába, munkába sem kell, hogy járjak.  Szeretnék fájdalom mentesen élni. De ez nem lehetséges, mert Krisztus követése lemondással jár. Nem azt kell, hogy nézzük, hogy Krisztusért mennyi mindenről lemondunk. Nézzük azt, hogy Krisztusért mit választunk. És pedig az örök életet. Mert minden lemondás egyben egy választás is. A mai evangélium egyik fontos üzenete az, hogy Krisztus követése életem legfontosabb feladata kell, hogy legyen. Mindennél fontosabb.
De mit is jelent Krisztus követni?
Éljünk úgy, mint ahogy Jézus élt. Ne langyos keresztények legyünk, hanem tényleg szerető emberek. Tetteinkbe lássák meg Krisztust.
Egy író kint sétált a parkban, nemes gondolatokkal foglalkozott. Egy pillanatra megállt a játszótér mellett, nézte a játszadozó gyermekeket.
- Igen, az övék a jövő. Bizonyára tudnak majd élni lehetőségeikkel, a mai békés élettel – gondolta magában, amikor hirtelen vad csatazajra és ordítozásra lett figyelmes.
- Öld meg az ellenséget! Vigyázat jönnek a bombázók! – kiabálta egy féltucatnyi gyerekcsapat.
az író megszólította egyiküket:
- Mondd, kisfiam, mit játszotok?
- Háborúsdit! – felelték azok csoportosan, magától értetődő büszkeséggel.
- Hogy lehet az, hogy ti háborúsdit játszotok? Nem tudjátok talán, milyen rossz a háború? Inkább játszatok békét! – mondta az író.
- Egészen jó ötlet – válaszolta egy kamasz, aki az egyik csapatot vezette.
A gyermekek egy pillanatra elgondolkodtak, majd feltették a kérdést: - De hogyan kell békét játszani? Azt senki sem tanította meg nekünk.
Az író hosszasan eltöprengett a válaszon, majd megszólalt:
Biztosan úgy kell játszani, hogy szeretitek és segítitek egymást.
A gyerekek meghökkenve néztek egymásra.
Kedves testvérek Krisztus követése azt jelenti, hogy játszunk mi is egymással békét. Krisztus ezt tette: szeretet és segítet. Szeretni és segíteni ez mindennél fontosabb.

2015. szeptember 29. – Kedd, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok (Jn 1,47-51)

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Jn 1,47-51

Ma sokan hisznek az angyalokban, de elfelejtik azt, hogy ők is Isten teremtményei. Ha azt mondom angyal, sokunk olyan emberfélékre gondolunk, akiknek van szárnyuk és csodákra is képesek.

A katolikus tanítás szerint az angyalok szellemi lények, akik az emberhez hasonlóan értelemmel és szabad akarattal rendelkeznek, ugyanakkor nincs testük. A Szentírásban Isten szolgáiként, küldötteiként, hírvivőiként jelennek meg, akik mintegy kapcsolatot tartanak a menny és a föld, Isten és az emberek között. Ők a mennyei angyalok, akik Isten üzentét, akaratét teljesítik. Mi is lehetünk „földi angyalok”. Még pedig úgy, hogy Jézus tanítását az evangéliumot megéljük, tanúságot teszünk nap, mint nap Krisztusról. Legyek én is kapocs Isten és embertársaim között…

Ki a legnagyobb?

2015. szeptember 28. – Hétfő (Lk 9,46-50)
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van. Lk 9,46-50

Ki a legnagyobb?
Ez a kérdés a mai evangéliumban. És ezt mi is kérdezzük. Ki a nagyobb köztünk? Ki a főnök? Vágyunk arra, hogy a parancsokat mi osztogassuk, nem pedig arra, hogy mi teljesítsük.
És mit tsz Jézus?
Egy gyermeket állít tanítványai elé és mi elénk is. Legyünk olyan, mint a gyermek. Mert milyen a gyermek?
A gyermeknek szófogadónak kell, hogy legyen. Azt kell tennie, amit a szülei mondanak. Nem ő parancsol a szüleinek, hanem a szülő akaratát kell, hogy teljesítse. A jó gyermek az, aki szófogadó.
Kedves testvérek mi is szófogadó gyermekek kell, hogy legyünk. Szót kell, hogy fogadjunk mennyei Atyánknak. A szülő sem azért parancsol gyermekének, mert rosszat akar, hanem éppenséggel azért, hogy a gyermekéből boldog és egészséges felnőtt váljon. Az Isten akarata az, hogy mi is boldog emberek legyünk. Hogyan? Úgy hogy szeressünk, egymást szeretetünkkel kell, hogy szolgáljuk.
A szentek megértették, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni. Assisi Szent Ferenc, Kis Szent Teréz, templomunk védőszentje Szent Vendel, aki inkább Isten szolgálatát választotta remeteként, mint azt hogy hercegként éljen. A szentek nem saját akaratukat keresték, hanem úgy lettek igazán nagy emberek, hogy kicsinyként az Atya akaratát teljesítetek. Legyen meg a te akaratod….

Szent Kozma és Damján vértanúk

Szeptember 26

Szent Kozma és Damján vértanúk

Ma azt tapasztaljuk, hogy az orvos, akinek gyógyítania kellene, sokszor a beteg életét megnehezíti.  Mert nem azt látja benne, hogy szenved, hogy elesett. Nem Krisztust látja benne, hanem a pénzt. Csak pénzért halandó gyógyítani. Hála Istenek vannak még kivételek, vannak olyan orvosok, akik a beteggel együtt tudnak érezni. Szent Kozma és Damján nem a pénzért gyógyított. Nem kaptak, hanem adtak: gyógyulást, gyógyszereket, de legfőképpen szeretetett.  És mi volt az emberek hálája? Vértanúság. Egy „hibájuk” volt, hogy nem a császárba hittek, hanem Krisztusba.

Mi kinek akarunk hinni? Krisztusnak vagy a mulandó aranyló pénznek?

 Kozma és Damján orvosok voltak és ikertestvérek. Melléknevük, Anargyroi (pénznélküliek) azt sejteti, hogy a szegényeket ingyen gyógyították. A Diocletianus-féle üldözésben lefejezték őket. Ciliciában működtek, de tiszteletük hamar elterjedt Nyugaton is. Ők az orvosok és gyógyszerészek védőszentjei.

Szent Kozma és Damján ikertestvérek, arab orvosok voltak a hagyomány szerint. Diokletiánusz alatt szenvedtek vértanúságot. Liziás prefektus elsőnek az "apostol ingyen-orvosokat" vetette kínvallatásra, ám eredménytelenül.

Állhatatosságuk miatt megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra. Ezután máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két vértanút. Oszlophoz kötözték ezután a két embert de a nyílzápor sem tett kárt bennük. Megpróbáltatásaiknak a lefejezésük vetett véget 303-ban.

A hagyomány szerint a szíriai Cirruszban (Kürhosz) volt a sírjuk, tiszteletükre itt bazilikát is emeltek. Konstantinápolyban is épült templomuk, ugyanis I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására halálos betegségéből kigyógyult.

Tiszteletük a 6. században eljutott Rómába. Ekkor IV. Félix pápa (más forrás szerint Szimmachusz pápa) a Fórumon templomot építtetett nekik szentelve. Ezek után az egész Egyházban elterjedt tiszteletük. Nevük bekerült a szentmise kánonjába is. Az orvosok, patikusok és orvosegyetemek védőszentjei.

„Kinek tartanak engem az emberek?”

2015. szeptember 25. – Péntek (Lk 9,18-22)

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” Lk 9,18-22

„Kinek tartanak engem az emberek?” Ki számomra Jézus? Mit jelent nekem ez a szó Jézus?
Ha bajban vagyok, akkor mondom: jaj Jézusom segíts! Aztán ha segített meg is feledkezek Róla. Vissza kerül a szekrény mögé.

Ki számomra Jézus?

Egy barát vagy csak egy Aladinos lámpa, amit néha, néha meg kell dörzsölni. Jézus számomra egy élő személy kell, hogy legyen, akivel nap, mint nap beszélhetek, Ő a legjobb barát. Ő egy élő, nem pedig egy halott valami, aki csak a hagyományokba létezik. Jézus ma is él.

Az én anyám és rokonaim azok.....

2015. szeptember 22. – Kedd (Lk 8,19-21)

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” Lk 8,19-21

Jézus tette a mai evangéliumban különleges. Nem azt mondja tanítványainak, hogy engedjék be édesanyát és rokonait, hanem arra hívja fel figyelmünket, hogy mi is Őhozzá tartozhatunk, az Ő családjához, ha az Isten igéjét meghalljuk és meg is éljük. És ez nem más, mint a szeretet megélése. Jézus azt akarja, hogy szeressünk. 

Mennyire tudom embertársaimat szeretni? Vagy van bennem még egy kis gyűlölet, egy kis harag, na meg egy kis irigység is. Ezek elválasztanak Jézustól és életem napjait meg is keserítik. Boldog akarok lenni? Akkor szeressek, szeretet legyen a szívembe és így Jézusé lehetek, amitől életem napjai megédesednek, amelytől arcomon egyre több mosoly jelenik meg.

Út...

Az utak hol hosszúak, hol rövidek
hol fárasztanak, hol pihentetnek.
hol meggyötörnek, hol felüdítenek.
hol tévedésbe vezetnek, hol pedig célhoz.
De hogy célhoz ér, el kell indulnod rajta

Kövess engem!

A mai embere vágyik a gazdagságra, vágyik a jólétre. A ma ünnepelt szent Máté, Jézus hívó szavára lemondott a jólétről, lemondott a földi gazdagságról. Csupán egy felszólításra otthagyott mindent. 

"Kövess engem!", nekem is mondja Jézus. Én kit követek? Kit akarok követni?

Máté tanúságot tett szóval, írással, de leginkább az életével, hogy Jézus követése többet ér mindennél amit a pénz, a vagyon, a hatalom adhat...

Szent Máté apostol és evangélista

 Máté (Márk Lévinek nevezi) vámos volt Kafarnaumban, Jézus a munkahelyéről hívta el. Ő az első evangélium szerzője. Később, a hagyomány szerint Etiópiában, a parthusoknál és Perzsiában hirdette az igét. Ereklyéit Salermóban (Dél-Olaszország) őrzik.

Máté Kafarnaumban született. A pénzváltóasztal mellől hívta meg őt az Úr. Az első evangélium szerzője. A hagyomány szerint Etiópiában és Perzsiában hirdette az evangéliumot. Etiópiában halt vértanúhalált. Ünnepét azon a napon tartja az Egyház, amikor testét Keletről a 10. század közepén Salernoba vitték át, ahol jelenleg is őrzik.

kép: Rembrant van Rijn: Az angyal megihleti Szent Mátét, 1661, Louvre, Párizs.

Liturgia

A szentmise olvasmányai

Ef 4,1-7.11-13

Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesül a kegyelemben.

Mt 9,9-13

Jézus szólt Máténak: "Kövess engem!" Ő azonnal fölkelt, és követte az Urat.

Árnyék......

Az árnyék mindig valminek a sötét kivetülése. Az árnyékot nem lehet megölelni, megfogni, megérinteni. Ma sokan az árnyékokat tekintik az igazinak, de akik így élnek azok egy látszat életet élnek, ami a semmibe vezet. Te mit választasz az árnyék világot vagy a valódit?

Mi a valódi értek ma???

.................................................................................................................................

Ma...

"Tudom, hogy nincs másom, csak ez a rövid nap,
amit odaadhatok annak,
aki minden nap hív engem.
De hogyan mondjak neki igent egész életemre,
ha nem adom neki ezt a rövid, mai napot...
Istennek ezer éve van egy napra;
nekem csak egy napom van arra,
hogy valami örökkévaló dolgot cselekedjek: a ma!"
Christian de Chergé testvér, vértanú

Érintés...

Cseppek...

Egy csepp szinte semmi,
de több csepp már szárazföldeket formáló óceánokat alkot...

Zarándoklat...

Felkelni a kényelemből!
A munkát abbahagyni!
A szórakozást befejezni!
És csak egyszerűen elindulni.
Menni csak menni,
mindent csak Isten nagyobb Dicsőségért...

Naplemente...

Az ember életébe több naplementét is lát, de mégis egy sem hasonlít a másikra. Ahány naplemente, annyiféle. De talán mégis van egy közös bennük, hogy ha szemléjük a naplementéket akkor megfeledkezünk bajainkról, szomorú szívünk örülő szívé változik. Miért?

Talán azért mert a naplemente mögött, Mást szemlélünk...