Az életben az álmainkért való küzdelem hasonló egy hegymászáshoz. És pedig abban, hogy akkor a legnehezebb a küzdés amikor a célhoz közel kerültünk. Látjuk a célt de már belefáradva jön, hogy feladjuk és a kényelmet választva megelégszünk azzal amit addig elértünk. De nem szabad feladni a küzdelmet, nem szabad a cél előtt megállni. Mert ha kitartunk álmaink mellet és meg is valósítjuk akkor leszünk igazán önmagunk. Jobb a hegycsúcsról bámulni, mint a csúcs aljából.
2011. június 19., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Új kezdés...
Elég rég írtam itt a blogocska félébe, de legbelül érzek késztetést, hogy írjak. 😊 Megszületünk És nem véletlenül. Igen nem véletlenül sz...
-
Tudd meg Jézus, valami szépet akartam volna tenni érted, tündökölni, ahogy kívánod, meghódítani a világot. Tudd meg Jézus, csalódtam ben...
-
Paul Roth - Ja oder Nein Man kann sich nicht ein Leben lang die Türen alle offen halten, um keine Chance zu verpassen. A...
-
Néha, néha jó az ablakot megtisztítani. Hisz ha koszos, nem látunk ki és kevesebb fény is jön be. És épp ennyire fontos a lelkün...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése