Végtelen...

Matekból tanultunk a végtelenről, de a földi élet sokszor elég véges. Egy óra hamar véget ér. Pláne akkor, ha egy olyan személlyel töltjük el, aki kedves számunkra. Az idő véges, de van ami örök. Aminek nincs se kezdete, se vége. Mert a nap felkel és lenyugszik. Az évszakok jönnek és mennek. Az ifjak is egyszer megöregszenek. De van, ami változatlan. Az idő múlása, változatlan. Bármit tesszük, a napok múlnak. Mi pedig napról, napra közelebb kerülünk a véghez. De ez a vég egy kezdet az örökkévalóságra. Végtelenül lenni a VÉGTELENNEL.