Haladsz, de bizonytalan vagy
Mész előre, de nem tudod hova.
Vissza nézel, de nem látsz semmit.
Nem tudod, hogy mi vár rád, mi lesz véled?
Egyedül vagy.
Megállsz és fázol.
Sóhajtól: Ó Uram segíts! Ne hagyj elveszni!
És abban a pillanatban érzed, hogy menned kell.
Menned, mert tudod, hogy nem vagy egyedül,
Nem vagy árva gyermek, kit az anyja elhagyott az utca hideg kövén.
Szívedben érzed a Teremtőt.
Aki alkotta a napot, a holdat, a ködöt,
De legfőképpen téged.
Eredj mert nem vagy egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése