Az évek telnek, de ez nem azt jelenti, hogy elfeleltettelek titeket.
Teljen el akár 100, 1000 év, történjen bármi velem,
ti akkor is itt vagytok, hisz szívembe vagytok zárva.
A búcsú mindig fáj még akkor is,
ha tudjuk, hogy viszontláthatjuk egymást.
Ti már otthon vagytok, ki hamarább ki később,
de otthon a szeretett otthonba.
A szerető Atyánknál.
Én még nem, hisz úton haladok.
Teszem a dolgom azzal a tudattal,
hogy utam bármikor véget érhet,
mert én egy vándor vagyok aki halad rögös útján.
Az út rögös, de nem magányos, ha haladok.
És csakis tőlem függ,
hogy haladok vagy maradok itt magányos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése