Lehetőségek

2016. július 12. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Jézus a mai evangéliumban korhol, szavai elég erősek. Talán úgy érezzük, hogy fenyeget. Pedig ez nem fenyegetés, csupán figyelem felhívás, szerető aggódás. Azok iránt, akik a kínált lehetőséget nem fogadták el. A városlakók a bűn útján járnak, Jézus csodákat tett, megmutatta a helyes utat. De ők semmit sem változtattak, maradtak a bűn útján. A pusztulást, a büntetést nem Isten adja, hanem a bűn és annak a következménye. Jézus ettől akarja megmenteni a lakokat. Ő megmentő, nem pedig bűntető. De tiszteletbe tartja a szabad akaratot, nem erőltet semmit. És talán ez legfájdalmasabb, amikor láttunk egy életet, mely nem hallgat az Isteni jelekre, hanem továbbra is a pohár után nyúl, továbbra is becstelenül bánik családjával. Az esélyt, amely adódót elszalasztja, nem él vele. És így tönkre megy.

Ez a mai rész számunkra is egy felhívás, hisz Isten nekünk is ad lehetőségeket, hogy jobbá legyünk, hogy valamit megváltoztassunk, ami rossz, ami fekély bennünk. A kérdés csupán, hogy mi ezt elfogadjuk? Akarjuk a változást hogy jobbak legyünk? Akarunk e „szenté” válni?