Egy vándorcirkuszban, miután egy dán falu mellett letelepedett, tűz ütött ki. Az igazgató a szereplőkhöz fordult, akik már fellépésük készülődéseivel voltak elfoglalva.
A bohócot a faluba szalajtotta, hogy segítséget hívjon, nehogy a cirkusszal együtt a kiszáradt füvet és a lábon álló gabonát is elpusztítsa a tűz. A kifestett bohóc házról házra rohant és hívta az embereket, jöjjenek az égő cirkuszt oltani. A falu lakói nevettek, tetszett nekik az okos reklám, amivel az embereket a cirkuszba akarják csalogatni. A bohóc sírt és könyörgött, bizonygatta, hogy most egyáltalán nem lesz előadás, hanem maga a helység is halálos veszélyben van. Minél jobban könyörgött, annál jobban derültek rajta a falu lakosai, mígnem a tűz a földekre is átterjedt és a házakat is elérte. Mire az emberek rádöbbentek a veszélyre, már késő volt.
Sokan nevetségesnek tartják az Egyházat is, és röhögnek rajta....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése