Krisztusban kedves testvérek!
Az első olvasmányban hallottuk István diakónus kivégzését. Miért is végzik ki Istvánt? Az őszinteségéért, mert ki merte mondani az igazságot. Szokták mondani, hogy az igazság fáj és ez fájt a farizeusoknak is, hallani az örömhír szavait. Hogy Krisztus Isten volt és azt, hogy halottaiból valóban feltámatt. De kemény nyakúak, makacs emberek voltak és valahogy nem volt az injükre Jézus örömhíre.
Mi is röviden Jézus örömhíre? Jézus üzenete? Egyszerűen az, hogy Isten a szeretet. Isten szeret bennünket és azt akarja, hogy mi is szeressük egymást. Hogy az emberek között szeretet, békeség legyen. Nagyon egyszerű, de mégis nehéz megélni a szeretetett, békességet egymással. István nem csak papol, nem csak szóval hirdeti az Isten szeretetét és a békét, hanem meg is teszi. Az olvasmány elején talán úgy tűnik, hogy haragszik, hogy talán düh van szívében. Mert nem érti, hogy nem hisznek Jézusba, hisz ők is tanúi voltak csodáinak, tetteinek. Miért maradnak meg a pusztulás útján. Milyen fájó látni, ha egy embertárs saját életét tönkreteszi, megmarad az alkohol rabságába, ha bűnétől nem akar szabadulni, hogy a fától nem látja az erdőt.
István utolsó szava: a bocsánat kérés: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” értük imádkozik.
Kedves testvérek! Mi mennyit imádkozunk azokért, akik megbántotok, akik fájdalmat okoztak, akik szívünket megkeserítetek.
István ki mondja az igazságot, de imádkozik is azokért, akik más véleményen vannak, akik éppen megölik.
A mai evangéliumban elég gúnyosan beszélnek Jézussal: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni?” mintha zsarolnák. De kedves testvérek, hányszor tesszük ezt mi is. Mert mi is tudjuk zsarolni az Istent. Ezt és ezt megteszem, de te is tedd meg azt, amit kérek. Néha ilyen automatának tekintjük az Istent, hogy eljárunk szentmisére, imáinkat elmondjuk és még néha böjtölünk is, és várjuk, hogy teljesítse kívánságainkat.
Gondolom mindannyiunknak megvannak a kívánságai: a mindennapi kenyérért, egészségért, lelkifájdalmak gyógyulásáért.
Visszagondolva, hogy én mit is kívántam legelőször a Jó Istentől, persze nem számítva azokat a leveleket, melyeket karácsonyra küldtem el a Jézuskának. Legszebb kívánságom és egyben ajándékom a kistestvérem volt, bár sokszor a gólyáknak kiabáltam, aki a hírt tovább adták és így a kívánságom teljesült. Igen ez ajándék volt, 7 év után jött a kis öcskös. Jó tudtam zsarolni az Istent? Bár már nem emlékszem, hogy mit ígértem cserébe, de az is hozzátartozik, hogy a gyermekek kérését a jó Isten soron kívül veszi és teljesiti, mert tiszta szívűek. Emlékszem még azokra szertartásaimra melyet a 8 osztály vagy éppen az érettségi közben tettem. Pl érettségi Zárda templom, aztán érettségi és vissza a templomba hálát adni.
A teológia évek alatt, ahogy öregedtem, benőt a fejem lágy és már a vizsgák előtt, nem a sikerét imádkoztam, hanem legyen meg a te akaratod. Ha meg kell buknom legyen, ha kirúgnak legyen. És érdekes vizsgáim jobban mentek, bár nem tanultam többet csak jobban imádkoztam.
Bár nehéz kimondani egy fiatal haldokló ember mellet, hogy legyen meg a te akaratod. Máriának sem volt könnyű ott a keresztfa tövébe, sőt Jézusnak sem volt könnyű az Atya akaratát elfogadni a keresztet, nem hiába verítékezett vérrel.
Isten a legjobbat akarja nekünk, hisz Ő a minden tudó és ő tudja, hogy mi a legjobb nekünk. Talán minden napot így kellene kezdjük: Atyám legyen meg ma te akaratod, de adj erőt, hogy tudjam elfogadni akaratodat és adj bátorságot is hozzá, hogy bátran váltsam ma tettekre a te akaratodat.
„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.” Az Isten szerető embereknek minden a javukra válik. Még a sikertelenségek, a szerelmi csalódások, a tragédiák.
Nem értjük, és sokszor könnyes szemekkel kiáltjuk, hogy miért Uram? De ha nem lennének, borús hideg napok, elfelejtenénk örülni a napsütötte napoknak. És néha fájdalmasan be kell egy ajtónak záródnia, hogy egy másik ki nyíljon. A gyémánt is attól lesz drága, miután megcsiszolták. Élni fájdalmak és szenvedés nélkül nem lehet. Maradjunk meg a hit emberének, higgyünk és bízunk Jézusba. Ő legyen a mindennapi forrásunk. A szentáldozás, a biblia olvasás, a napi imádságaink által. Jézusra tekintsünk úgy, mint a legjobb barátunkra. Emberi barátainkba csalódhatunk, de Jézusba nem. Ő nem csap be bennünket. Ő azt akarja, hogy benne bízva szenvedéseink által boldogok legyünk. Már most itt a földi életünkbe. A szenvedések, fájdalmak által leszünk mi is értékes, drága gyémántok. Mert minden szenvedésnek, fájdalomnak megvan a miértje, az értelme. Mi is a mindennapi keresztjeinket fel kell, hogy vigyük a golgotára. De nem vagyunk egyedül, hisz Jézus velünk, mellettünk van. Nem egyedül cipeljük életünk terheit.
Olvasmányok:
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
A Krisztusért elszenvedett vértanúság megnyitja a mennyországot.
Elítélésekor István diakónus így szólt a néphez, a papokhoz és az írástudókhoz:
„Ti keménynyakúak, ti érzéketlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek ti is, akárcsak atyáitok. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Megölték mindazokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a mózesi törvényt, de nem tartottátok meg.”
Miközben hallgatták, dúltak-fúltak, és dühükben fogukat vicsorították. Őt azonban eltöltötte a Szentlélek. Fölnézett az égre. Látta az Isten dicsőségét, és Jézust, az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll.”
Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruháikat. Miközben megkövezték, István felfohászkodott, és így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, halálba szenderült. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.
Ez az Isten igéje.
ApCsel 7,51–8,1a
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet. (6a. vers. - 2. tónus)
Vagy: Alleluja. 4. szám.
Előénekes: Légy oltalmazó sziklaváram és megerősített házam, * hogy megszabadíts engem!
Erősségem és menedékem te vagy nékem, * nevedért vezess és irányíts engem!
Hívek: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Vagy: Alleluja.
E: Kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, Uram, igazság Istene.
Ujjongok és örvendezem irgalmasságod miatt, * mert kicsiny voltomat tekintetre méltattad,
H: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Vagy: Alleluja.
E: Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
Ragyogjon föl arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg engem.
H: Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 30,3cd-4.6ab és 7b és 8a.17 és 21ab
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok az élet kenyere, * aki hozzám jön, többé nem éhezik.” Jn 6,35 – 5 a. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az Oltáriszentség a világnak életet adó táplálék.
Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből:
„Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: »Égből való kenyeret adott enni nekik.«”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.”
„Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 6,30-35
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése